A fizetési megoldásokkal kell kezdeni az okosvárosok kialakítását

2017.04.07. 08:00 | Hírek

Ma már minden „okos”, így a városok sem kerülhetik el, hogy ilyen jelzőkkel illessék őket. Miközben a települések vezetőinek egy sor mai probléma miatt fáj a fejük, az eljövendő okosvárosok infrastruktúrája sok ilyen problémára megoldást hozhat. Ebbe az építőmunkába azonban be kell vonni a polgárokat és a turistákat is, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy milyen koncepció mentén kezdenek el egy települést okosvárossá fejleszteni. Horváth Balázs, az elektronikus fizetési megoldásokkal foglalkozó Bancard Kft. ügyvezetője elmagyarázza, hogy miért éppen a fizetési infrastruktúra kialakításával kell elkezdeni ezt a munkát.

Homa Péter, Bankkártya.hu (BKHU): - Ez a beszélgetés az okosváros fizetési megoldásairól szól, de vajon miért kell erről külön beszélni, miért nem elég erre a megszokott POS terminál infrastruktúra, melyik pluszban lehetővé teszi az okosváros egyes fizetési funkcióit?

Horváth Balázs, ügyvezető, Bancard Kft. (H.B.): - Ha reprezentáljuk egy város lakosságát, akkor abban benne van a csecsemőtől az idősekig mindenki, ám jelentős részük nem rendelkezik banki kapcsolattal, vagy ha mégis, akkor sokaknak olyan számlája vagy kártyája van, amit nem is használ. Azt mondhatjuk tehát, hogy a jelenlegi hagyományos bankkártyák ugyan technológiailag vagy funkcióiban tudnák támogatni az okosvárosok fizetési igényeinek a kiszolgálását, de igazából azt látjuk, - mint sok más statisztikából is -, hogy jelentős részben még mindig a készpénz az úr. Ezen felül a városokban rengeteg olyan ember is megfordul, akinek nincs bankkártyája, vagy nem hordja magánál. Ha ehhez hozzátesszük azt is, hogy nem feltétlenül csak a fizetésekről beszélünk, hanem elektronikus tranzakciókról is, akkor pláne kibővítettük azt a kört, amelynél nincs feltétlenül szó arról, hogy fizetéseket kell biztosítani, hanem arról is beszélünk, hogy embereket élethelyzetekben azonosítani kell. Vagy valamilyen jogosultság miatt, vagy egy beléptetés során, vagy valamilyen ügyfélkapcsolat kialakításához. Úgyhogy a bankkártya egyelőre nem megoldás. Azt gondoljuk viszont, hogy a bankkártya bizonyos esetekben lehet egy nagyon jó hozzáadott szolgáltatás.

BKHU: - Az okosváros koncepcióban akkor benne van a készpénz is?

H.B.: - Alapvetően nincs. Azt azért látjuk, hogy a koncepcióban nagyon sok minden benne van a városgazdálkodástól az értelmes energiagazdálkodáson keresztül a közlekedés irányításáig, de én alapvetően azt hiszem, mindennek arról kellene szólnia, hogy egy okosvárosban a polgárok kényelmesen tudják élni a mindennapjaikat és ehhez kell őket segíteni az okosváros körébe tartozó megoldásokkal. Azt persze, hogy ezt érzik-e közvetlenül a polgárok, vagy csak áttételesen, az attól függ, hogy melyik szolgáltatásról beszélünk. Azonban számos olyan helyzet van, ahol egy tranzakcióra képes eszköz és egy tranzakció kiszolgáló rendszer nagyobb hozzáadott értéket jelenthet a komfortérzethez.

BKHU: - Magyarországon ma három régiós pénz létezik, a Soproni Kékfrank, a Balatoni Korona és a Bocskai Korona. Ha a készpénz nem is, ezek beleillenek, beleilleszthetők az okosváros fizetési koncepcióba?

H.B.: - Az hogy a helyi szolgáltatások, funkciók kiegyenlítése valamilyen helyi valutában történjen, nagyon halványan összekapcsolható az okosvárossal. Van ennek nyilván néminemű gazdaságélénkítő hatása, hiszen megpróbálja helyben tartani a pénzeket, de mi igazából nem hiszünk a helyi valutákban. Amiben hiszünk, az az, hogy van egy olyan városi közösségben mozgó fizetési forgalom, ami jogos, hogy ha megjelenik egy elektronikus fizetési rendszerben. Semmiképpen nem egy papír alapú valutában. Igazából arról van szó, ha vannak olyan funkciók amik természetüknél fogva sem mennének ki a városhatáron kívülre, tehát például mivel a helyben megkapott munkabér egy része a helyi rezsire, szolgáltatásokra, önkormányzat által biztosított szolgáltatásokra megy el, akkor azokat sokkal könnyebb beterelni egy utalványrendszerbe vagy egy elektronikus utalványrendszerbe, és azon belül forgatni. De ez nem csak az egyszerűséget fogja támogatni, hiszen nem kell ehhez nemzeti vagy nemzetközi sztenderdeket megvalósító fizetési szisztémákat bevezetni a városban. Nem kell rengeteg elvárásnak megfelelni, nem kell rengeteg feltételt biztosítani, könnyebben, gyorsabban lehet piacra lépni egy ilyen helyi valutával. Megerősítem még egyszer, hogy ezt egy elektronikus rendszerben tudom elképzelni és erre nagyon jó példa az, hogy mennyire gyorsan váltotta le a klasszikus, nemzeti szinten használt étkezési utalványokat és üdülési csekket az elektronikus rendszer, amikor bevezetésre kerültek az első cafeteria kártyák Magyarországon. Vagy ugyanígy a Széchenyi Pihenő Kártya, illetve az Erzsébet utalvány kártyája, az Erzsébet-utalvány Plusz kártya. Tehát látjuk, hogy a papír sokba kerül, nehéz a kezelése, rengeteg biztonsági probléma van vele. Amennyiben utalványban gondolkodunk, akkor mindenképpen elektronikusban kell gondolkodni.

BKHU: - A mai világunk arról szól, hogy térfigyelő kamerákkal figyelnek, a mobiltelefonunk útján lekövethető, hogy merre járunk, a bankkártyánkon látszik, hogy hol fizetünk és mennyi pénzből. Az emberek nem félnek-e attól, hogy még több adat gyűlik majd róluk, ráadásul esetleg olyan személyek számára is, akik nem feltétlenül kéne, hogy lássák ezt?

H.B.: - Biztos, hogy vannak olyan emberek, akik félnek. A "Nagy Testvér" effektus újra elő- és előkerül. Én azt gondolom, nagyon messze vagyunk még attól, hogy ezek a különböző adatbázisok összekapcsolhatóak legyenek és megfelelő jogosultságkezeléssel elejét lehet venni annak, hogy bárki visszaéljen ezekkel az adatokkal. Ami információ elérhető rólunk, az tipikusan a saját engedélyünk alapján keletkezik, legyen ez valóban a számlainformációk megosztása vagy a térfigyelő kamerák képe. Ezekkel tudunk úgy együtt élni egy jogállamban, hogy jól vannak szabályozva, hiszen a mi jóváhagyásunk kell a legtöbbször ahhoz, hogy felhasználható legyen. Én egyelőre nem látok olyan elemet ebben, amitől félni kéne.

BKHU: - Ha sikerül megnyugtató választ adni az adatkezelési kérdésekre, akkor talán adódik a  következő kérdés, hogy mivel lehet leginkább ösztönözni a polgárokat arra, hogy valamilyen módon kapcsolódjanak egy okosvárossal kapcsolatos koncepcióhoz, azon belül ráadásul egy fizetési koncepcióhoz?

H.B.: - Azt gondolom, kilátástalan méretű edukáció kellene ahhoz, hogy az embereket meggyőzzük arról, osszák meg a saját mozgásaikkal kapcsolatos információikat és adataikat annak érdekében, hogy mi optimizáljuk a közlekedést, mondjuk a közösségi közlekedést. Sokkal inkább onnan kell megfogni, hogy mi „fáj” az embereknek és azon hogyan tudnánk könnyedén segíteni. Az embernek például az fáj, hogy neki a hó elején sorba kell állnia egy darab papírfecniért, hogy aztán azt betegye egy tokba és azt mutogassa bérletként ahelyett, hogy egy NFC-s chipkártya, kulcstartó vagy egy olyan matrica, melyet a telefonja hátára ragasztott, ne adj isten, maga az NFC-s okostelefon legyen az azonosító eszköze, amivel felszállhat egy közösségi közlekedésben részt vevő buszra, villamosra vagy metróra. Ha ezt a kettőt tesszük a mérleg két serpenyőjébe, akkor elég gyorsan el fog dőlni, hogy mi az igazán kényelmes és egyszerű megoldás. Egy másik példa erre a gyerekekkel, a gyerekek mindennapi életében felmerülő fizetésekkel kapcsolatos dolog, amit a szülőnek jelen pillanatban - néhány nagyon egyedi kezdeményezéstől eltekintve - elég körülményes megoldani. Ebben benne van az iskolai menza befizetés, a gyerek különórája, tornája, uszodája, a könyvtári tagsága, mely mind-mind külön adminisztrációt és végeredményben fizetési tranzakciókat igényelnek. Ezeket ma jelentős mennyiségben készpénzben, vagy bürokratikus átutalásokkal és háttértáblázatok kezelésével lehet megoldani. Én azt hiszem, hogy ezekre villámgyorsan, nagyon könnyedén lehet adni nagyon egyszerű válaszokat egy-egy ilyen városkártyás fizetési megoldásnak a bevezetésével, ráadásul ezek biztonsági fokozata is teljesen megfelelő. Ezeknek az azonosítási funkciói is könnyedén elérhetőek, és valóban pofonegyszerűen akár egy alsó tagozatos gyereknek is elmagyarázhatók és bemutathatók.

BKHU: - A közlekedés és az iskolai étkeztetés a leggyakoribb „fájó” pont, de az okosvároshoz más területek is tartoznak, pl. energetika, stb. Bele lehet-e vonni ebbe a fizetési koncepcióba ezeket a területeket és ha igen, akkor hogyan?

H.B.: - Én ezt úgy gondolom, hogy ha megnézzük azt - az elmúlt évek tiszteletreméltó munkájával összerakott - tudásanyagot, amellyel a Lechner Tudásközpont rendelkezik, abban nagyon könnyedén találjuk meg azokat az okosváros koncepcióelemeket, amelyek ránézésre kicsit függetlenek egymástól, de valójában azért eléggé egymásra épülnek. Mindenképpen azt mondanám, hogy egy város energetikai gazdálkodását és irányítását teljesen befolyásolja az, hogy az emberek mikor mozognak városban. A közhivatalokról tudni kell, hogyan lehet azokat értelmesen felfűteni egy sima beléptetőrendszer segítségével, amit egy városkártya szintén önállóan meg tud oldani. Mert ha tudjuk, hogy a dolgozók pénteken kettőkor elmennek haza, akkor tudjuk azt, hogy fél háromkor ki lehet kapcsolni a fűtés egy jelentős részét. Viszont tudhatjuk azt is, hogy a téli időszakban péntek délután kettőkor elindulnak az emberek haza, tehát mondjuk három órakor sűríteni kell a járatokat, 4 órakor pedig bizonyos városrészekben korábban fel kell kapcsolni a villanyokat a megnövekedett forgalom miatt, stb.-stb. Az energetika és a közlekedés nyilvánvalóan egymásra épülnek a város egyéb ellátási-szolgáltatási funkcióival, beszélhetünk itt a polgármesteri hivatal, az okmányirodák vagy a kormányablakok működéséről, ahol egyébként a polgári városkártyák időpont egyeztetésre, beléptetésre, hívószám kezelésre könnyedén alkalmasak lehetnek. De beszéljünk arról is, hogy az egészségügyi szolgáltatásokat hogyan lehet egy „okos” informatikai rendszerre jobban optimalizálni, például időpont bejelentkezés a reggeli laborokba, a szűrővizsgálatokra, és így tovább. Ezeket megint csak nagyon jól meg lehetne valósítani egy azonosító rendszerrel és egy hozzá csatolt városkártyával.

BKHU: - Jelenleg több városban van valamilyen hűségkártya program, vannak ezek között kereskedelmi alapúak, vannak önkormányzati tulajdonúak is, aztán a Vodafone nemrég mutatta be a GreenGo-t, Magyarország első elektromos autó megosztó szolgáltatását. Hogyan lesz ezekből egységes rendszer és ha elmegyek egyik városból a másikba, akkor hogyan tudom ezeket az okosvárosokat az én szempontomból összekapcsolni? Tehát hogyan lesz ebből egy egységes élhető rendszer a turistáknak éppúgy mint a bentlakóknak?

H.B.: - Én azt gondolom, hogy ez a legnehezebb kérdés. Ahhoz, hogy egységes rendszert alkossunk, nyilván országos szintű kormányzati szándék szükséges. Ezek viszont mindig azt eredményezik, hogy pont azokat a finom hajtásokat nyesik le, amitől igazán élhető egy lokális rendszer. Amiben én hiszek, az az, hogy alulról építkező igényekre megfogalmazva kell válaszokat adni és ezeket valóban városról városra kell tudni megoldani. A feltett kérdésre az a válaszom, hogy ezekből a kis lokális kezdeményezésekből technológiailag ki kell forrnia annak, amelyik tényleg működőképes közülük és a legjobban tudja támogatni mind a napi normál üzemszerű használatot, mind a technológiai fejlődést. Ez tehát nem lehet egy elavult technológia, ennek egy fejlődő és fejleszthető technológiának kell lennie, de azt igenis bízzuk rá a piacra, hogy melyik lesz ezek közül működőképes. Azt meg mindenképpen a piacra kell bízni, hogy a városok saját maguk tudják kialakítani azt, amire szükségük van. Hiába beszélünk ugyanis két alföldi városról, pl. Hódmezővásárhely és Kecskemét homlokegyenest más gazdasági struktúrával, kulturális élettel, úthálózattal, közösségi közlekedéssel, lakószámmal, beutazó lakók számával rendelkezik és még sorolhatnám tovább, hogy mi mindenben térnek el egymástól. Azt kell megnézni, hogy helyben mire van szükség és melyek fognak valóban elkötelezettséget jelenteni a városlakóknak, hiszen ekkor kezdik el használni is. Mögötte az adatbázisokat nyilván érdemes már hasonló struktúrákban felépíteni - ne felejtsük el, hogy itt az adatvagyon a legnagyobb érték! - aztán versenyezzenek egymással a kibocsátott kártyák, okoskütyük, telefonos alkalmazások és ezek elfogadóhelyei. Az is alátámasztja, hogy igazából nem szabad ezt semmiféle felső koncepció mentén meghatározni, hogy akkor abban a város vezetése nem lesz érdekelt. Náluk, helyben kell gyűlnie az adatnak, amit ők aztán a megfelelő adatbázis elemzési módszerekkel fel tudnak dolgozni és a saját fejlesztési céljaiknak megfelelő következtetéseket le tudnak belőle vonni. Ha ez valami központosított szervnél érhető csak el és a városok sorba állnak majd a saját adataikért, akkor nem is fogják megvalósítani ezeket. Azt látni kell, hogy a lokálpatriotizmus ebből a szempontból is működik. Azt egyébként, hogy ez átjárható vagy nem átjárható a városok között, szerintem még korai boncolgatni. Tipikusan nem jellemző az, hogy kecskemétiként elutazom nyaralni Siófokra és az alatt a két hét alatt nagyon szeretnék valamit elérni Siófokon a saját kecskeméti kártyámmal. Az már egy sokkal fontosabb kérdés, hogy Siófokon és Kecskeméten is legyen egy jól elhatárolható szegmens a saját városkártya rendszeren belül, mely a turistáknak szól. Így ha egy kecskeméti lakos utazik a Balaton partján, akkor igénybe tudja venni azokat a turista kedvezményeket és funkciókat, melyekre a két hét alatt szüksége van.

BKHU: - Hogy látja a Bancard a hazai okosváros koncepciókat ma?

H.B.: - Általánosságban el lehet mondani, hogy a legtöbb településnek nagyon kreatív, jó elképzelései vannak arról, hogy hogyan milyen irányba kellene ezeket kiépíteni. Ezt már megtapasztaltam az interjúim során. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy nagyon sok minden „fáj” a városvezetésnek, amire nincs pénze és ezek között ott van a top 10-ben az is, hogy a saját városkártyáját vagy fizetési rendszerét hogyan alakítsa ki.

BKHU: - A Bancard nyilván egy csomó nemzetközi példát áttanulmányozott az okosvárosok témakörében ahhoz, hogy tanácsot tudjon adni. Melyek ma a trendek az Európai Unióban, esetleg azon kívül az okosvárosok fizetési koncepciói terén?

H.B.: - Azt látjuk, hogy igazából nincs egységes irányvonal. Nagyon sok kezdeményezés van, a jó példák egyértelműen a nagyobb lélekszámú településeken, jelentős közösségi közlekedési hálózattal párhuzamban vagy azzal karöltve találhatók meg. Azt látjuk, hogy igazából akkor van értelme bármilyen városi kártyát vagy bármilyen fizetési rendszert elindítani, ha arra kellő nagyságú ügyfélszám tud felcsatlakozni és kellő mennyiségű tranzakciót bonyolít le. Nem feltétlenül kell ezeknek fizetési tranzakcióknak lenniük, lehetnek ezek azonosítási tranzakciók is, vagy egy bérlet típusú funkció csipogtatással való felhasználása. Akkor van értelme ilyet bevezetni, ha minden nap használja ezt az ember. Ha valaki kap egy olyan kártyát, ami egy felmutatásra vagy csippantásra valamilyen szintű kedvezményt vagy pénzvisszatérítést biztosít számára valamilyen szolgáltatás vásárlásakor, akkor az újdonság varázsa nagyon gyorsan megkopik, ha valaki marketing szempontból nem helyezi el jól ezeket a gazdasági-kereskedelmi programokat. Mindenképpen szükséges az önkéntes ragaszkodás, az állandó jelenlét és a mindennapi használat ahhoz, hogy az emberek ezt forgalomban tartsák. Ezért mondom azt, hogy igazából a közlekedés, a parkolás és a gyerekek iskoláztatása környékén kell keresni ezeket a funkciókat.

BKHU: - Ismerve a magyar lakosság attitűdjét az újdonságok, egyáltalán a fizetési rendszerek iránt, ma Magyarországon hány év múlva képzelhető el, hogy ezek valamiféle látható, tömegesen is érezhető jelenségek legyenek és erre inkább nagyvárosokban kell számítani először, vagy inkább a rugalmasabb, mozgékonyabb kisebb településeken?

H.B.: - Sok helyen sok kezdeményezés fut, tudunk sok példáról. Tudunk arról például, hogy Szolnokon már évek óta folyik az okosváros különböző elemeinek a tesztelése. Én azt gondolom, hogy az igazán nagyon jó megoldást, vagyis az előrelépést a közepes városok fogják hozni, mert azokban kellően nagy a lélekszám ahhoz, hogy egy sikeres programot el lehessen indítani, viszont még kellően kicsi ahhoz, hogy egy jó kommunikációval gyakorlatilag az egész várost elérhessék. Ezért a 60 és 120 ezer fő közti városméret az, ami szóba jöhet. Ezeknek van olyan infrastruktúrája, olyan szolgáltatáshalmaza már ma is, amelyik egy elektronikus rendszerre jól ráterelhető. Ezek tudnak előnyhöz jutni abból, ha látják a városi forgalom ilyen jellegű mozgását, fizetéseit, tranzakcióit. Ezekből - a kérdésre válaszolva - akár 2-3 éven belül már lehet 2-3 ilyen kezdeményezés. Hogy melyik fogja sikeressé kinőni magát, azt még én sem tudom most megmondani, de az biztos, hogy ezekből a példákból fog tovább terjedni majd a többi. Egyébként ahogy ezek a modern elektronikai eszközök terjednek, egyre több lesz az érdeklődő ügyfél ezek iránt. Ha ezekre rá lehet terelni az ilyen jellegű szolgáltatásokat, akkor nem lesz gond ennek az elterjedésével.

BKHU: - A Lechner tudásközpont csak információkat, intuíciót ad, vagy koordinálja is ezeket? Ezt azért kérdezem, mert nem mindegy, hogy mindenki össze-vissza fejleszt egy okosváros koncepciót, vagy inkább valamiféle egységes elv mentén zajlik a magyarországi okosvárosok fejlesztése.

H.B.: - Én úgy tudom, hogy ők koordinálnának is, ha lenne olyan projekt, ami mellé tudnának állni. Tehát az ottani szakértői, szaktanácsadói kapacitás és tudás arra is feljogosítja őket - és ezt meg is hirdették - hogy ők nagyon szívesen támogatnának ilyen fejlesztéseket. Jelen pillanatban én nem tudok olyan konkrét településről, amely elkötelezte volna magát mellettük.

BKHU: - Az eddigi tapasztalatok közül mit tart a legfontosabbnak az okosvárosok fejlesztése szempontjából?

H.B.: - Több ilyen tapasztalat is van. Bármilyen helyi kezdeményezés vagy bizonyos cégek, érdekeltségek összefogásából megszületett kezdeményezéssel kapcsolatos egyik tanulság, hogy ezek a programok addig működnek, amíg működtetik őket. Olyan nincs, hogy rábízunk a lakosságra, az ügyfelekre egy programot és az majd önmagát viszi előre, mert hogy annyira jó. Mindenképpen észben kell azt tartani, hogy egy „okos” fizetési rendszernek vagy egy városkártyának, vagy egyáltalán, egy bármilyen funkcionalitással rendelkező elektronikus tranzakciós rendszernek a fenntartásához szükséges egy üzemeltető cég. Itt most kifejezetten nem  magáról a technológiai üzemeltetésről beszélek, mert nyilván az is szükséges, hanem marketing üzemeltetésről, ahol folyamatosan monitorozzák azt, hogy mi történik, ahol folyamatosan teszik bele azokat a termékfejlesztéseket, ötleteket, promóciókat, amire szükség van ahhoz, hogy ez működjön. Ezzel tehát mindenkinek számolnia kell, aki egy ilyen programot elindít. Ez egyáltalán nem egy egyszeri beruházás lesz, és utána pipa, hogy készen van, hanem ezt folyamatosan működtetni kell, mely folyamatos működési költséggel jár, de jó esetben bevételeket is termelhet.

A másik fő tapasztalat amellett, hogy ez folyamatos költséget emészt fel, hogy az okosvárossá válás útján ez a legkisebb beruházás. Viszont ezzel a legkisebb beruházással - és itt tényleg csak néhány tízmillió forintról beszélünk - egy jelentős számú ügyfélkört el lehet érni, illetve nagyon jelentős adatvagyont lehet felépíteni belátható időn belül, amire viszont megfelelő adatkezelési módszerekkel nagyon jól lehet támaszkodni az okosváros egyéb elemeinek bevezetése során, illetve azok működtetésével kapcsolatban. Ezért a mi másik fő megállapításunk az, hogy ha valaki elkezd gondolkodni egy okosváros koncepcióban, akkor ne a térfigyelő kamerákkal és a villanyoszlopokra szerelt kültéri WiFi sugárzók bevezetésével induljon el, mert az nem ugyanannyiba fog kerülni és nem feltétlenül fogja ugyanazt a kézzelfogható eredményt hozni a városvezetés számára, mintha egy tranzakciós rendszerrel debütál.

BKHU: - Köszönjük az interjút!

Vissza a cikkekhez

Keresés

Bank szerinti cikk szűrés

Bankkártya klub

 Email:
 Jelszó:
Elfelejtett jelszó