Rengeteg még a kérdés az azonnali fizetési rendszer körül, csak egy a biztos: megvalósul

2016.11.18. 08:00 | Hírek

Leválthatja-e a bankkártyát a 2019-től üzemelő azonnali fizetési rendszer, mely a fizetési tranzakciókban a kártyák vetélytársa kíván lenni? A csalások miatti kártérítések a bankkártyáknál mára jól kiépültek, de mi lesz ezekkel az új rendszerben? Megszűnnek-e a kártyatársaságok vagy odaférnek az új húsosfazékhoz ők is? Hogyan fogunk fizetni a kereskedőknél bankkártya és POS terminál nélkül? Megannyi kérdés, melyre ma még kevesen tudják a választ. Horváth Balázzsal, az azonnali fizetési piacot élénken figyelő Bancard Kft. ügyvezetőjével beszélgettünk arról, hogyan fogunk hamarosan fizetni bankkártya nélkül.
 
Homa Péter, Bankkártya.hu (BKHU): - Kezdjük az alapoknál! Mit értünk pontosan az azonnali átutaláson Európában, illetve Magyarországon?

Horváth Balázs, Bancard Kft. (HB): - Az európai banki szabályozások között rengeteg olyan ajánlás sorakozik, mely alapvetően fogja megreformálni az európai bankolást a következő években. Ezek közül talán a legfontosabb az Európai Unió azon törekvése, hogy az ügyfelek számára átláthatóvá tegyék a pénzforgalmi szolgáltatásokat, ezek mérhetőek, összehasonlíthatóak és kiválaszthatóak legyenek. Ez nyilván nagyobb pénzügyi mobilitást fog eredményezni az ügyfelek körében. Fizetési számlák és bankszolgáltatások választása az eddigi statikus állapotból el fog mozdulni. Ezen kívül van egy másik fontos törekvés is, nevezetesen mindent az elektronikus fizetés irányba tereljünk. Ebbe az is beletartozik, hogy a ma fizetési pénzforgalmi számlával nem rendelkezőknek is szeretnének ilyen lehetőséget nyitni, ez a konstrukció alapszámla néven fut ma Magyarországon.

Ezekbe a törekvésekbe tartozik bele az is, hogy az Európai Pénzügyi Tanács és az Európai Központi Bank ajánlásai szeretnék megteremteni azt a pénzforgalmi rendszert, amelyben az egymás közti fizetéseket könnyen, gyorsan és egyszerűen tudnák lebonyolítani az ügyfelek. Ezek közül az egymás közti fizetéseken van a hangsúly, benne a vállalatokról, amelyek kifizetik a saját dolgozóik bérét, és a lakossági ügyfelekről is, akik vásárolnak, közüzemi díjakat fizetnek, időnként egymás közötti is tranzaktálnak, végül persze szó van a vállalatok egymás közti fizetéseiről is. Ami az EU direktívákban szerepel, az egyelőre egy alapszinten lefektetett követelményrendszer, miszerint minél nagyobb forgalmat tereljünk be egy olyan átlátható, azonosítható és pénzmosási, adóelkerülési lehetőséget kizáró rendszerbe, amelyben sokkal jobban és hatékonyabban mozgatható a pénz és így egyre kevesebb készpénzre van szükség. Ezt nyilván csak úgy lehet elérni, hogy ha megfelelően kényelmes a rendszer és az ügyfelek látják és élvezik annak előnyeit, nem állnak ellen a vélt vagy valós érdekeik alapján.

Ezt a kezdeményezést a Magyar Nemzeti Bank eléggé gyorsan felkarolta, hiszen egybevág a saját elképzeléseivel is, mellyel fehéríteni akarják a magyar gazdaság fizetési forgalmát. Az MNB annyira magáévá tette a gondolatot, hogy egy nagyon komoly elemzést is készített arról, hogyan lehet megvalósítani mindezt magyar körülmények között. Az MNB elvárása az lenne, hogy egy ilyen fizetési rendszer minden nap, 7x24 órában működjön, leállások nélkül. Egy másik nagyon fontos elvárás, hogy a fizetési tranzakció pár másodperc alatt végbemenjen. Itt nem csak adatcseréről beszélünk, hanem hogy ténylegesen rendelkezésre is álljon az átutalt pénz a fogadó fél számláján, azonnal, napszaktól függetlenül, mindig, akár hétvégén is. A harmadik elvárás, hogy erről azonnali értesítés érkezzen, így kapcsolódjon hozzá egy olyan információ, mellyel mindkét fél azonnal ellenőrizheti, hogy a tranzakció sikeresen végbement. Végül a negyedik fontos szempont, amit az MNB kitűzött, hogy ehhez a fizetési rendszerhez bárki versenysemlegesen hozzáférhessen, amely alatt sok mindent értünk. Bármelyik fizetési szereplő részt tudjon venni ebben és az ehhez a fizetési rendszerhez kapcsolódó szolgáltatásokhoz is bárki hozzá tudjon férni. Tehát ha valaki valamilyen fizetési megoldást szeretne bevezetni a rendszerbe, akkor ő maga is tudjon szolgáltatóként kapcsolódni ehhez, például egy telefontársaság, amelyik szeretné a saját ügyfelei közti, vagy a saját maga és az ügyfelei közti pénzmozgást leegyszerűsíteni. Például úgy, hogy nem a hagyományos zsíró átutalási rendszeren keresztül mozgatja a pénzt, hanem a saját ügyfeleit szolgálja ki úgy, hogy ő maga az a szolgáltató, aki csatlakozott a fizetési rendszerhez.

Ezekből szinte már következik is az, amit az MNB is kihangsúlyozott, hogy másodlagos azonosítókat is szeretnének használhatóvá tenni ebben a rendszerben. Tehát nem csak arról van szó, hogy klasszikus zsíró átutaláshoz szükséges bankszámlaszám és egyéb adatok ismeretében indulhat el egy pénzügyi tranzakció, hanem bármely más biztonságosan beazonosított és használható azonosítóval is be lehessen lépni ebbe a rendszerbe, legyen az telefonszám, e-mail cím, egy bármilyen sorszám, belépőkártya, amellyel be lehet azonosítani a küldő és a fogadó felet.

BKHU: - Az MNB korábban, ha a nevet nem is kimondva, de a Sofort Banking ellen tett közzé állásfoglalást. Egy olyan banki, átutalás alapú, azonnali fizetési rendszer ellen, amelyet Nyugat-Európában több országban is 50-60 százalékos piacrészesedéssel használnak az ügyfelek az internetes fizetéseik során. Miért változott most az MNB álláspontja az azonnali fizetési rendszerrel kapcsolatban, vagy mi a baj a Sofort Bankinggel?

HB: - Nem változott az MNB állásfoglalása szerintem. Ők pontosan azokat a hiányosságokat próbálják meg kiküszöbölni ennek a gondolatmenetnek a végigvitelével és kifejlesztésével, ami egyébként egy Sofort Bankinget használó vagy attól ódzkodó emberekben felmerül. A Sofort Pay esetében arról van szó, hogy egy olyan rendszerhez csatlakozunk, amelyik helyettünk bankol. Az ügyfél megadja az online belépési azonosítóját, jelszavát egy vállalatnak, tehát nem egy pénzintézetnek, hanem egy szolgáltató vállalatnak és megbízik abban, hogy a cég majd végrehajtja azokat a tranzakciókat az ügyfél nevében gyorsan, könnyen, azonnal, amelyeket az ügyfél egy sokkal lassabb banki rendszeren keresztül tudna végigcsinálni. Gyakorlatilag bármilyen adathoz hozzáférnek innentől kezdve, de természetesen ez nem működne az irántuk érzett bizalom nélkül.

BKHU: - Valóban, ám ők úgy kapnak adatokat, hogy szerződtek azzal a bankkal, ahonnan az ügyfél küldi a pénzt, anélkül nem is megy.

HB: - Így van, neki meg kellett kötnie ehhez a pénzintézeti szerződéseket is. Ez egy nagyon komoly munka és egy nagyon komoly befektetés, és nyilván megfelelően biztonságos környezetet húztak fel köré. Van TÜV pecsétjük, tehát rendelkeznek minőségi tanúsítvánnyal. Nagyon sokan használják, havi 3 millió tranzakció környékén fut most ennek a felhasználása, de köztünk legyen szólva, én nem adnám meg a banki jelszavam senkinek. Itt egy nagyon komoly biztonsági kérdés van, ami ezt nem fogja hagyni korlátlanul elterjedni. Látszik, hogy sokan vannak benne és az ügyfél számára ez egy működőképes megoldás, de szerintem azon alapvető korlátja megvan, hogy ez nem egy felügyeleti szerv, egy minősítő nemzeti bank vagy bármilyen más pénzügyi felügyelet által szabványosított és üzemeltetett megoldás, hanem egy gazdasági vállalkozás, amelynek megvannak a maga piaci korlátai.

BKHU: - Kockázatok az azonnali fizetési rendszernél is vannak. A bankkártya rendszereknél az évek és a tanuló időszak kárai meghozták azokat a biztonsági intézkedéseket és kárviselési szabályokat, melyeket fokozatosan vezettek be és mára kiépültek. Mi a helyzet ezzel az azonnali fizetési rendszer esetében? Mi van, ha átmegy a pénzem, de csalásból vagy tévedésből rossz helyen landol? Tudom, hogy létezik szabályozás Magyarországon és az Európai Unióban, mely kimondja, hogy 45 ezer forint feletti kárnál a bejelentés utáni károkat a bank viseli, de mégis ott van ez az önrész, így érhet kár. A bankkártyás csalásoknál vannak garanciák. Itt látunk-e ilyet?

HB: - Abszolút látunk, sőt szerintem ez a kulcsa ennek az egésznek. Ha végig gondoljuk, hogy a bankkártyával kapcsolatos fizetésekben mely szolgáltatók vesznek részt, ezek a pénzintézetek és valamelyik nemzetközi kártyatársaság. Ezeknek egy nagyon szoros, egymással megkötött szabályrendszeren működik a kárviselési felelősségvállalásuk. Az utóbbi időkben elkezdett keményen beleszólni ebbe minden ország saját jegybankja, tehát olyan nemzeti banki szabályozások, pénzintézeti felügyeleti előírások is kapcsolódnak ehhez, mint például az imént említett hazai szabályozás. Ez adja meg a garanciát. Ha az azonnali fizetési rendszerekre át akarjuk vetíteni ezt, akkor gyakorlatilag ugyanezt kell feltételeznünk, tehát hogy a pénz alapvetően bankszámlák között fog mozogni. Azt, hogy ezt milyen ráépített rendszeren keresztül próbáljuk meggyorsítani, ott jöhet be a biztonság kérdése. Ha ez a rendszer egy olyan nemzeti banki szabvány, tanúsítvány, minősítés és állami garancia mellett épül fel és egy olyan intézmény látja el ennek a felügyeletét, amelyhez minden pénzintézet csatlakozni fog, akkor ugyanez a szabályrendszer és érdekérvényesítés lesz mögötte. Megfordítom a kérdést: ha ez nem így lenne, akkor nem lehetne bevezetni. Szerintem kizárt, hogy itt megjelenik egy piaci szereplőkből összeállt szervezet, hogy majd ők megcsinálják, bízzunk meg benne. Így nem fog menni. Magát az elsődleges tranzaktálási, informatikai, technikai megoldást igenis egy állam által felügyelt szervezetnek kell vinnie. Egyébként az MNB-nek is ez ez elképzelése, hiszen neki már van egy GIRO-ja, amelyik nagy biztonsággal és rendelkezésre állással teljesíti az országos átutalásokat.

BKHU: - Tehát akkor ne bízzunk olyan startupokban, mint a Transferwise, vagy a PayPal, amelyik esetleg azt mondja majd, hogy kiépít a nemzetközi után egy belföldi átutalási rendszert is?

HB: - Lehet ezekben bízni, de korlátos a megbízhatóságuk. Pont azért léteznek ezek, mert be tudtak lépni egy olyan piacra, egy olyan piaci résbe, amelyik jelen pillanatban nincs leszabályozva, nincs jól kiszolgálva, így sokkal gyorsabb, kényelmesebb, vagy - a Transferwise esetében - sokkal olcsóbb megoldást tud nyújtani az ügyfeleinek. Ha ennek a helyébe belép egy uniós direktívák alapján kialakított nemzeti elszámoló rendszer, akkor ezeknek nincs igazából létjogosultsága. Nyilván a startupok ki fognak találni olyan újabb funkciókat, melyekkel továbbra is ők maradnak a szexibbek, de egy mindennapi fizetési szokásokat teljesítő ember igényeinek a 80-90 százalékát egy állam által jól szabályozott és a pénzintézetek által jól kifejlesztett rendszer le tudja fedni. Dupla nyereség, ha a jegybanki alaprendszerre épülve léphetnek be a lendületes Fintech startupok a pénzügyi rendszerbe, ezzel egyszerre érvényesül a rendszer biztonságossága és a startupok frissessége a felhasználók számára.

BKHU: - Ma az egyetlen azonnali fizetési lehetőség a bankkártya. Van-e félnivalójuk a kártyatársaságoknak? Túlélték a mobilfizetést, ahol volt félnivalójuk, de kérdés, hogy ezt is túlélik-e vagy létrejön egy végső soron állami versenytársuk? És ha létrejön, akkor az globális szinten is létrejöhet-e, tehát ezek a rendszerek összekapcsolódhatnak-e a világban vagy ez csak egy európai megoldás lesz?

HB: - Két szempontból is figyelniük kell a kártyatársaságoknak. Az EU direktívák és a nemzeti banki szabályozások is csaknem kimondva a kártyatársaságok ellen készültek. Azt látják az európai szabályozók, hogy bizonyos, az 50-es, 60-as évekből felépített üzleti szisztémák, struktúrák meggyökeresedve álltak be mára, és így működnek a piacon. Elismerik ugyanakkor, hogy a kártyatársaságok egy nagyon jó elszámoló hálózatot és technológiát, továbbá felelősségviselési rendszert építettek ki köré, látják, hogy ma elektronikus fizetésben egyre inkább a plasztik és most már egyre inkább a mobil és távoli felek közti fizetések működnek, ám azt mondják, hogy ez még mindig túlságosan monopolhelyzet, túl sok költség van benne, tehát sokkal hatékonyabban és olcsóbban is lehetne ezt működtetni. Lehet ezen vitatkozni, meg lehet különböző tanulmányokat és számításokat végezni, hogy a kártyatársaságok mennyire kopasztják meg az ügyfeleket, de ez egy működő modell ma. Ennek kifejezetten ellene akar menni ez a jegybanki törekvés és azt akarja mondani, hogy az azonnali fizetési rendszer legyen egyszerűbb, olcsóbb és gyorsabb is. A kártyatársaságoknak azért is fenyegetés ez a dolog, mert ők a legkönnyebb préda. Tehát ha államként el akarok kezdeni fizetési forgalmat átterelni egy ilyen azonnali fizetésbe, akkor nem a készpénzforgalmat fogom tudni átterelni, hanem az elektronikusat: a kártyámról átterelődik a fizetési forgalom az azonnali fizetési rendszerbe, akár kereskedő, akár ügyfél vagyok.

Ezzel együtt én nem féltem a kártyatársaságokat, mert elébe szoktak menni a változásoknak, ráadásul számukra is van ebben lehetőség. Pontosan azzal a tudással és technológiával, illetve nem utolsó sorban kapacitással, amit felépítettek az elmúlt években. Tehát a kártyatársaságok nagyon is be tudnak szállni az azonnali fizetési rendszerek kiszolgálásába, különböző szinteken, különböző megoldási csomagokkal. Azért lássuk be, ma ők vannak a legmagasabb színvonalon a fizetési forgalom minőségi lebonyolításában.

BKHU: - A kártyatársaságok hálózata kiépült szerte a világban, de ha jól értem, akkor az azonnali fizetési rendszereknél is szükség lenne egy alternatív elfogadóhálózatra belföldön, illetve aztán globálisan is, amibe például a Barionnak beletört a bicskája. Van-e abban jövő, hogy a kártya mellett kiépül még egy globális, alternatív fizetési hálózat?

HB: - Mostanában sokan azt látják, hogy van és sokan - egyelőre csak stratégiaalkotási szinteken, de  - elkezdtek gondolkodni abban, hogy mit lehetne tenni. Nagyon kézenfekvő, hogy a mobiltelefon társaságok a maguk „elszámoló rendszereit” néhány mozdulattal át tudják alakítani fizetési rendszerré. Adott az ügyfélazonosításuk, adott az egyedi azonosítók rendszere, amivel nagyon sok mindent lehet kezdeni. A kérdés az, hogy a szabályozás során mennyire lesz lehetőség egyfajta szakosított pénzforgalmi szolgáltatóként belépniük az azonnali fizetési rendszerbe. És főként nem jogilag, hanem üzleti, jövedelmezőségi szempontból merül fel a kérdés. Tehát tudják-e ezt olyan jutalékokkal, díjakkal működtetni, hogy az profitot is termel. Hiszen nem kis fejlesztés beszállni egy ilyen rendszerbe.

BKHU: - Ezek szerint bankkártya helyett egy mobiltelefon lehetne a végpont az azonnali fizetési rendszerekben, amikor a kereskedőnél vásárlóként fizetek?

HB: - Gyakorlatilag arról beszélünk, hogy nem futtatjuk át más csatornára a kettőnk közötti fizetési forgalmat. Ha én szeretnék vásárolni valakitől egy szolgáltatást vagy árut, akkor nem utalok át, nem veszem elő a bankkártyámat, és az elfogadó félnek nincs POS terminálja vagy más fogadóeszköze. Helyette igénybe vesszük valamelyik mobilszolgáltató fizetési platformját, hiszen mindkettőnk telefonján van ehhez kapcsolódó alkalmazás. Én beütöm az indítandó összeget, a kereskedő kinyitja a fiókját az azonosítás végett és a tranzakció lezajlik. Mi ezt a mobilszolgáltató platformján bonyolítjuk le, miközben az alatta lévő rétegben a Magyar Nemzeti Bank által létrehozott azonnali fizetési rendszerhez csatlakozott tranzakció zajlik le, de ezt nem látjuk, mi csak - mondjuk - a Vodafone rendszerét látjuk.

BKHU: - A kártyaelfogadási díjak egyre jobban csökkennek, ennek a rendszernek a kiépítése viszont pénzbe fog kerülni, tehát ez sem nulla lesz. Van-e értelme egy nagyon hasonló nagyságrendű jutalékú alternatív fizetési hálózatot létrehozni a kártya mellett? A ReadyPay-nél már nulla százalékos kártyaelfogadási jutalékról beszélnek fix havidíj ellenében.

HB: - Független szakértői szemmel nézve itt van a legnagyobb kockázat abban, hogy mennyire lesz sikeres az azonnali fizetési vállalkozás. Nemrég egy beszállító által rendezett üzleti konferencián jártam, ahol a saját megoldásaik köré próbálták felépíteni azt az érvrendszert, hogy miért is lesz ez jó bármelyik piaci szereplőnek. Ők is csak annyit tudtak mondani, hogy egy pénzintézet mindaddig ne vágjon bele ebbe, amíg nincs meg hozzá az az üzleti terv, hogy milyen forgalmat fog erre ráterelni és az milyen jutalékokkal fog működni, hol fog számára konkrét pénzügyi hasznot hozni, vagy olyan megtakarítást eredményezni a jelenlegi üzemeltetése mentén, ami számára megéri.

Én ezt kiterjeszteném, mert ugyanígy sokkal nagyobb kérdés egy mobiltelefon-társaságnak vagy egy üzemanyagtöltő-hálózatnak, vagy bármilyen más, sok végponttal rendelkező kereskedelmi szolgáltatónak is, hogy van-e olyan üzleti terve, ami miatt érdemes ide átterelni egy fizetési forgalmat. Végül ugyanez a kockázat ott áll az ügyfelek oldalán is, hiszen mi egymás közt miért tereljük ebbe a mai fizetési forgalmunkat, amikor igazából elégedettek vagyunk a jelenlegivel is. Egy átlag felhasználót pont nem érdekli, amikor vásárol a kártyájával, hogy annak ellenértékét egy órán belül vagy egy napon belül kapja meg a kereskedő.

Mondhatnánk, hogy a kereskedő viszont nagyon is érdekelt abban, hogy minél gyorsabban hozzájusson a pénzéhez. Erre azonban épp ellenkező példa a nagy szupermarket hálózatok gyakorlata, ahol úgy építették fel a pénzügy napi munkafolyamatát, hogy reggel van másfél-két órájuk, hogy feldolgozzák az előző napi forgalmi analitikát, köztük a kártyaforgalmat, e mellé jönnek be a készpénzes és az egyéb banki elszámolási kimutatások. Mindebből fognak tudni egy bankszámla egyenleget és egy tranzakciós feladatlistát adni a saját treasury-jük felé, és így lehet folytatni a következő ciklust: anyag/árubeszerzés, munkabér fizetés, illetve egyéb likviditásmenedzsment feladatok elvégzése. Attól, hogy ötpercenként fog pénzt kapni, nem fog öt perc alatt feldolgozni. Vagy egy olyan szoftvert kell mögé tenni, amelynek én igazából nem látom a megtérülési értelmét. Egy treasury nem fog attól jobban dolgozni, hogy ötpercenként jóváírják számára a fizetési forgalmat. Nagyon jól megvan ezzel a napi ciklussal egy nagykereskedő.

Az ügyfélforgalomban azonban vannak olyan pontok, ahol ma fáj ez a dolog és komoly változást hozhatna az azonnali fizetési rendszer. Két példát is tudok rá mondani. Elsősorban a kisvállalkozói körben érdekes, amikor árut szereznek be vagy árut szállítanak valahová, hogy mennyi idő alatt kapják meg a pénzt. Itt a körbetartozások, az áru utaztatások, az ÁFA-csalás és az összes többi ezzel járulékos negatív dolog könnyen kiküszöbölhető lenne egy azonnal fizetéssel, hiszen ha én beviszem a Mercedesnek azt az egymillió darab csavaralátétet, amit legyártottam, akkor ők azt átveszik és minőségi ellenőrzés után azonnal kifizetnek, így én máris mehetek a következő alapanyagot megvásárolni és legyártani belőle a következő egymillió alátétet. Vagy ugyanígy a lakossági oldalon, amikor ingatlant vásárolunk, akkor az eladó egyből látja, hogy megérkezett az átutalás, így máris odaadhatja a kulcsot a vevőnek. Az azonnali fizetési rendszernek ez egy fontos hozzáadott értéke lenne.

BKHU: - Van egy harmadik példa is, a kis értékű, egymás közti fizetések piaca, tehát egy sörözés szétdobása, vagy egy lakbérfizetés.

HB: - Így van, de ennek a számossága szerintem meg sem közelíti a napi kártyás vásárlási vagy átutalási forgalmat.

BKHU: - A jelenlegi bankkártyás fizetési megoldásokban óhatatlan a készpénzfelvétel, vagyis az elektronikus pénz és a készpénz cseréje. Van-e erre bármilyen megoldása az azonnali fizetési rendszernek?

HB: - Nincs, és nem is kell, hogy ezt az igényt kiszolgálja. Sokkal inkább arról beszélünk, hogy ha van azonnali fizetési rendszer és ez jól edukált, így a szereplők ráéreznek, hogy ennek mi az előnye az életükben, akkor ebből születhet egy olyan eredmény, hogy eltűnik a készpénz egy része. Hiszen miért vegyek fel havonta 150 ezer forintot, ha a mindennapjaimban 90 százalékban olyan szituációkban találom magam, ahol ezt azonnali fizetéssel meg tudom oldani a bankszámlámról? Ma már ebbe az irányba megyünk. A fiatal, most felnövő bankoló generációt már nem nagyon érdekli, hogy van-e nála készpénz, hiszen meg tudja hajtani a bankszámláját, bankkártyáját, és így tovább.

BKHU: - Ha már szóba került, mit lehet ma tudni a megoldásszállítókról? Mennyire állnak készen egy épülő rendszer támogatására, mit lehet tudni az ő ajánlataikról, miben versenyeznek ők egymás közt?

HB: - Megkerülhetetlen tény ma a piacon, akár a bankkártyás, akár a pénzintézeti infrastruktúrákat nézzük, hogy vannak olyan nagy játékosok, szereplők, akiknek a szoftverei nélkül nem működik ez az egész. Azt kell látni, hogy ezek a rendszerek folyamatosan fejlesztésre kerülnek, a kor, az igények, az adott lokáció és az ügyfélméret alapján. Ezeknek a cégeknek az üzletpolitikával foglalkozó része nagyon is nyitva tartja a szemét és követi a szabályozókat, sőt próbálnak elébe is menni a változásoknak. Nem is lehet ezt startupként felépíteni, hiszen ennek annyi részlete és buktatója van, illetve annyira szerteágazó, annyira sok komponenst kell összekapcsolni, hogy ez a tudás jelenleg csak ezeknél a megoldásszállítóknál van meg. Ők ezen dolgoznak tehát, ám ők alapvetően a pénzintézeteket, tehát a saját ügyfeleiket szolgálják ki, de természetesen lobbiznak azért is, hogy beszállítók lehessenek egy ilyen nemzeti megoldás létrehozásánál is. Az majd idővel eldől, hogy magát a nemzeti szintű szoftvert hogyan fogják kialakítani, megbíznak-e ezzel külső szállítót, vagy házon belül vesznek igénybe fejlesztőkapacitást. Az viszont biztos, hogy a pénzintézetekhez ezek a szállítók fogják bevinni ezt a szakértelmet, hiszen most is az ő rendszereik működnek ott. Azokba az upgrade-ekbe, amelyekkel amúgy is élniük kell a pénzintézeteknek, bele fogják építeni ezt is.

BKHU: - A jelenlegi, ciklikussággal működő banki rendszerekbe tehát ezek a megoldásszállítók fogják azonnalivá konvertálni az átutalásokat?

HB: - Én inkább úgy mondanám, hogy ezek a megoldásszállítók fogják tudni felhúzni azt a plusz egy réteget, amellyel a pénzintézeti magrendszerekhez és elszámoló rendszerekhez be tud csatlakozni a különféle új azonosítókkal beérkező tranzakciós igény.

BKHU: - Ki állja majd a fejlesztési cehet? Egyáltalán, meg fogja érni az azonnali fizetési rendszer bevezetése a bankoknak is?

HB: - A bankok számára ez nem egy túl nagy üzlet, az ő számukra ebből túl sok előny nem származik. Mai tudásunkkal, különösen a magyar bankszektor helyzetét tekintve igazából nincs olyan hozzáadott érték ebben az egészben, amely bármely szempontból pozitív cash-flow-t teremthetne ebből. Nem lesz ebből plusz ügyfélszerzés vagy nagyobb tranzakciós mennyiség, vagy még csak nagyobb jutalékbevétel sem. Sőt, egy csomó olyan tényezőt tudnék felsorolni, ami mind-mind azt mutatja, hogy ez vagy az a jutalék is csökkenni fog, ez vagy az a bevételtípus is el fog tűnni, stb-stb., ugyanakkor egy óriási fejlesztési terhet rak a bankokra, amit ők igyekeznének nem erre elkölteni, mert az elmúlt pár évben elég sok mindenre költöttek, amit központi előírás alapján kellett megcsinálniuk. Szeretnének most már terméket fejleszteni, amiből nyereséget tudnak elérni.

BKHU: - Az sem fog segíteni a bevételeken, hogy a gyors átutalás miatt többen megkedvelik és használják majd?

HB: - Az a baj, hogy egy normál profitabilitási kimutatás egy projektnél 3-5, de legfeljebb 10 évre készül el. Az azonnali fizetési rendszernek az időtávja az előkészületektől a megvalósításon át a teljes kifutásig, sőt az üzemméret eléréséig bőven túlmutat a 10 éven. A bankok most még csak munkaórákban, konzultációkban és stratégia alkotásban költenek el sok pénzt erre, de mondjuk 2017-2018-ban vagy 2019-ben már komoly informatikai fejlesztéseket is kell csinálniuk egy központi utasítás, előírás és szabványrendszer alapján. De ettől még nem lesz több ügyfél, nem lesz több tranzakció, nem fog megjelenni senki új ügyfélként. Utána még lesz egy hároméves időszak, amikor vérrel-verejtékkel fogják az edukációt csinálni azok, akik érintettek abban, hogy ez valaha megtérüljön, amire megint irgalmatlan költségeket kell majd elkölteniük.

BKHU: - De ebbe az államnak is be kell szállnia végre, nem?

HB: - Én úgy gondolom, hogy igen, de az állam nem feltétlenül gondolja mindig így. Bízunk benne, ha már megvan ez a szándék, akkor mögé tesznek támogatást és forrásokat is, de ezzel együtt is azt gondolom, hogy már most 2020-ról beszélünk, amikor elkezdődik majd ennek az igazán komoly edukációja. Mire ebből megfelelő méretű és mennyiségű tranzakció át fog futni ezen a rendszeren, az még újabb 3 év. Hol vannak még azok a bevételek, amelyek kompenzálnák ezt a sok-sok ráfordítást?

BKHU: - Akkor jól látom-e, hogy a bankoknak inkább az az érdekük, hogy ne is tudjanak erről nagyon az ügyfelek, vagyis nem is érdekeltek ennek a népszerűsítésében, mondván, a bankkártya jutalékok magasabbak. Mivel azt már mindenki ismeri, megmarad a régi rendszer, az ügyfelek meg majd nem tudnak erről az új rendszerről, így a banknak több bevétele marad.

HB: - A bank abban érdekelt, hogy mire eljut odáig, hogy sok pénzt kell elköltenie ennek a rendszernek a bevezetésére, addigra találja meg azokat az egyéb bevételi vagy egyéb költségcsökkentési lehetőségeket, amelynek a végén belátható időn belül vissza fogja tudni keresni ezt a pénzt.

BKHU: - Az tehát nem alternatíva, hogy marad a kártya?

HB: - Nem, az nem alternatíva. Egyrészt a kártyaszám organikusan is csökken. Látszik, hogy jönnek be a harmadik feles szolgáltatók, a pénzügyi szolgáltatók, az egyéb nemzeti banki intézkedések, melyek limitálják, és egyre lejjebb szorítják a kereskedői jutalékokat, és így tovább. Tehát maga a kártya, mint alapvető bevételi forrás, akár kibocsátói, akár elfogadói oldalon, nem fogja tudni ezt sokáig kompenzálni. Ki kell találni olyan hozzáadott értékű szolgáltatásokat, amitől ez majd jól fog működni. Ha egy bank bekapcsolódik az azonnali fizetési rendszerbe, ami egyébként sokkal olcsóbb az ügyfélnek, mintha bankkártyát vagy átutalást használna, mondhatja azt, hogy az ügyfél kap mellé egy olyan csomagot, egy olyan szolgáltatást, életmódsegítőt, tanácsadást, megtakarítástervezést, törzsvásárlói programot, kuponrendszert, bármit, amit csomagáron, tranzakciós díj-alapon, vagy bárhogy máshogy be tud árazni, és akkor megvan a lehetőség arra, hogy az új szolgáltatás bevételi forrássá váljon.

BKHU: - Kijelenthetjük konklúzióként, hogy a bankoknak nem biztos, de az ügyfeleknek biztos, hogy jó lesz majd az azonnali fizetési rendszer?

HB: - Igen, de az ügyfelek nagyon lassan fognak csak rájönni arra, hogy ez miért jó nekik. Lesz egy szűk réteg, amelyik persze hamar rájön, vagy már eleve régóta fájt neki valami, amire ez gyógyír lesz, de a tömegek nagyon lassan fognak áttérni.

BKHU: - Mely feltételek most a legfontosabbak az azonnali fizetési rendszer felépítésében?

HB: - A bizalom és biztonság kérdése miatt ezt csakis nemzeti szabályozás és nemzeti szabvány szintjén lehet megoldani. Ahhoz, hogy ehhez sokan csatlakozzanak, valóban nyílt forráskódúnak kell lennie és bárkinek tudnia kell ehhez csatlakozni. Azt gondolom, hogy belátható időn belül hatékonyan és jó költségszerkezettel csak akkor lehet megvalósítani az azonnali fizetési rendszert, ha ebbe bevonják a kártyatársaságok tudását, tapasztalatát, sőt az érdekeltségét is fel tudják kelteni. Azt is gondolom, hogy ehhez szükség lenne egy szakértői projektmenedzsment csapatra is, melynek tagjai ebből az iparágból jönnek, és kellő szakértelemmel meg tudják oldani ezt a feladatot. Annyi érdeket, szempontot és nézőpontot kell figyelembe venni, hogy ember legyen a talpán, aki ezt össze tudja hangolni.

BKHU: - Gondolom ennek a csapatnak a koordinálását az MNB-től kéne várnunk...

HB: - Igen, vagy a GIRO Zrt.-től. Ezt nyilván nekik kell koordinálniuk, de az az állításom, hogy ebbe tényleg fizetési iparági szakértőket kell bevonni.

BKHU: - Köszönjük az interjút!
 

Vissza a cikkekhez

Keresés

Bank szerinti cikk szűrés

Bankkártya klub

 Email:
 Jelszó:
Elfelejtett jelszó