Arcok a versenyszférából (bankkártyapiac)
2004.04.28. 06:00 | |
Leginkább európainak vallja magát a brit-magyar állampolgárságú Tony Fekete, aki a jogász-politikusi pálya helyett végül a pénzügyi szektorban kötött ki. Nemzetközi perspektívában gondolkodott, s bár a Közel-Keleten is eltöltött néhány évet, úgy döntött: Kelet-Közép-Európára szakosodik.
Jogász, avagy politikus - egyetemi évei alatt ez a két cél lebegett Tony Fekete szeme előtt, s szándékai komolyságát jól mutatja, hogy egy évet ki is hagyott az Edinburgh Universityn, hogy az egyetemi szakszervezet alelnökeként minden idejét a politikának szentelje. Az egyetem befejezését követően azonban mégsem a szokványos utat járta be, bár több csoporttársa is megtalálható volt a korábbi, illetve jelenlegi angol kormányban. Nemzetközi perspektívában gondolkoztam, s ezt sem a jogi, sem a politikai pálya nem tudta volna megadni - fogalmaz Tony Fekete. Így épp kapóra jött a Lloyds Bank ajánlata, s bár Dél-Amerika szerepelt a céljai között, végül a hitelintézet belga egységénél kötött ki. Csalódásról azonban szó sem volt, sőt, az ott eltöltött két és fél év során a kereskedelmi banki tevékenység minden ágát végigjárta, s hollandul is megtanult.
A Lloyds túlzottan hagyományokhoz kötött üzletmenete helyett azonban dinamikusabbra vágyott, így kötött ki a Citibank bahreini irodájában. Az arab térségbe akkoriban óriási fellendülés köszöntött be, s a munkánk igen szerteágazó volt - magyarázza Tony Fekete. Szaúd-arábiai, kuvaiti külkereskedelmi cégekkel is kapcsolatban álltunk, sőt egy szaúd-arábiai herceg kanadai befektetéseit is én kezeltem - folytatja a szakember, aki számára ez a négy év sikereket éppen úgy hozott, mint új tapasztalatokat. A Citibank professzionális iskolának bizonyult - mondja -, ott sajátította el többek között a céltudatos gondolkodásmódot, a hitelezési gyakorlatot. Az arab piacok boomjának lecsengését követően a Citibank maradt, ám a helyszín változott. Ezúttal Magyarország következett, ahol akkor még csak a CIB vetette meg a lábát a külföldi bankok közül. Izgalmasnak találtam a magyar piacot, s a karrieremben is továbblépésnek tekintettem - indokolja döntését Tony Fekete, akinek rövid időn belül sikerült aktivizálnia magyar nyelvtudását is. Bár magyar szülők gyermeke, addig mindössze egyszer járt Magyarországon, turistaként. Két és fél év után azonban családi okok miatt a Citibank német leányához vezetett az útja, mely piac érettsége, zártsága és konzervatív hagyományai miatt korántsem volt olyan izgalmas, mint hazánk. Az autóipari szektorra koncentráló szakembert végül a rendszerváltás szakította ki a német közegből, s úgy döntött: visszatér Kelet-Közép Európába. Egy londoni barátján keresztül került a Central Europe Trusthoz, ahol több tucat, a térségben befektetési lehetőséget kereső cégnek nyújtott tanácsot, köztük a Pepsi-Colának, az IBM-nek. Közben folyamatosan jöttek a lehetőségek, s a Citibank Budapest második számú vezetői posztjának nem tudott ellenállni. Két év után nem akármiért hagyta ott a Citibankot: a General Electric Capital közép-európai üzleti fejlesztési igazgatójának hívták. Bár több tranzakcióban is részt vett, úgymint a cseh Agrobanka, illetve Multiservis akvirálása, a legkedvesebb ügyletének a Budapest Bankot tartja, ahol pár évvel később két évet töltött el vállalati üzletág-igazgatóként. Igyekeztem mindig a dolgok elébe menni, így a Citibanknál a vállalati hitelezésben is addig tevékenykedtem, amíg növekedési lehetőséget láttam benne, s ugyanez érvényes a GE-re, ahol speciális pénzügyi termékekkel foglalkoztam - magyarázza a szakember, hozzátéve: éppen ez vezette a MasterCardhoz, a régió bankkártyapiaca ugyanis fantasztikus lehetőségeket rejt. Oroszország például 70 százalékos bővülésről számolt be tavaly, s ez is hozzájárult ahhoz, hogy a MasterCardon belül a fejlődő piacok egyre hangsúlyosabbá válnak. Bár már négy és fél éve van a nemzetközi kártyatársaságnál, ami a korábbi karrierállomásait tekintve rekordnak tekinthető, nem gondolkodik váltáson. Ebben szerepet játszhat az is, hogy rengeteget utazom, hét napból négyet külföldön töltök, amit nem érzek tehernek - fogalmaz. Hosszú távon ezt csak úgy lehet csinálni, ha nem idegenként megyek egy-egy városba, hanem ott barátok várnak - teszi hozzá. Ebben segítségére van hat nyelv ismerete, egy éve pedig lelkesen tanulja az oroszt is. Bár a brit állampolgársága mellett a magyart is megszerezte, leginkább európainak vallja magát, hiszen édesapja Londonban, édesanyja Budapesten, a fia Frankfurtban él. Fő hobbija is segíti európai létét: szenvedélyesen gyűjti az antik könyveket, képeket, aminek eredményeként egy kisebb 'beszerzési hálózatot' is sikerült kialakítania Európa-szerte. 49 éves. Londonban szerezte jogi, közgazdasági diplomáját, majd a Lloyds Bank Belgium SA-nál helyezkedett - el. Dolgozott a Citibanknál, a Central Europe Trustnál, a GEC-nél és a Budapest Banknál. 1999 végén kinevezik a MasterCard Europe Kelet-Európáért felelős vezetőjének. Hat nyelven beszél folyékonyan, angolul, magyarul, németül, franciául, hollandul és olaszul.