Nem mindig szükséges a kód

2006.03.07. 06:00 | Sajtószemle
Nincs rendelkezés, mikor kell aláírással és mikor PIN-kóddal igazolnia magát a kártyabirtokosnak.
 
Egyik olvasónk azzal keresett meg bennünket, hogy ebben az esztendőben egyes élelmiszer-áruházakban és bevásárlóközpontokban kártyás fizetésnél már nem kérték tőle a hitelkártyája PIN-kódját. Úgy érzi, ezzel veszélybe került számára annak ellenőrizhetősége, hogy szabályosan történik-e a tranzakció, illetve valóban csak a vásárlás ellenértékét emelik-e le a kártyáról.
 
Aláírás vagy kód
 
A hazai jogszabályok nem rendelkeznek erről, hogy mikor kell aláírással és mikor PIN-kóddal igazolnia magát a kártyabirtokosnak - tájékoztatta a Naplót olvasónk kérdése alapján Misura Gábor, a Magyar Nemzeti Bank sajtószóvivője. Ezt a kérdést a nemzetközi kártyatársasági szabályok figyelembe vételével a kártyaelfogadói üzletágban érdekelt bankok a kereskedőkkel megkötött szerződéseikben szabályozzák.
 
Általában a következő mondható el a hazai gyakorlatról. Azok a bankkártyák amelyek kizárólag elektronikus terminállal (POS-terminál) rendelkező kereskedőknél használhatók, minden esetben PIN-azonosítással működnek. Ilyenek a következő védjeggyel ellátott kártyák: Maestro, MasterCard Electronic, Visa Electron. Az úgynevezett dombornyomott bankkártyák (például: arany-, ezüst- és standard MasterCard és Visa kártyák) esetében változó a helyzet: a kereskedő és a bankja közötti szerződésben foglaltaktól függően a pénztáros kérheti az aláírást, vagy a PIN-kódot, sőt mindkettőt is.
Amennyiben a kereskedő a bankjával megkötött szerződésben foglaltaknak megfelelően jár el, minden esetben hozzájut az értékesített áru vagy szolgáltatás ellenértékéhez, függetlenül attól, hogy a kártya birtokosa aláírásával vagy a PIN-kódjával igazolta magát és elismerte a fizetési műveletet.
 
Készpénznél mindig
 
Misura Gábor megjegyezte, hogy készpénzfelvétel esetén - függetlenül attól, hogy a kártya kizárólag elektronikus használatú vagy dombornyomott (imprinter, azaz kézi lehúzó berendezéseken is használható) -, minden esetben PIN-kódjával azonosítja magát a kártya birtokosa.
 
A bankkártyák különböző fajtái
 
Betéti (debit) kártya: a kártya mögött egy bankszámla áll, a kártya birtokosa a számlán lévő összeg erejéig használhatja kártyáját vásárlásra vagy készpénzfelvételére. A kártya használatát követően a bank rögtön megterheli a számlát a művelet ellenértékével, csökkentve ezzel a még felhasználható egyenleget.
 
Hitelkártya
Hitel- (credit) kártya: a kártya mögött a kártyabirtokos és bankja közötti szerződésben meghatározott összegű hitelkeret áll. A kártya birtokosa ennek a keretnek az erejéig vásárolhat vagy vehet fel készpénzt a kártyájával. A számlázási periódus (általában a hónap) végén a tartozásának egy részét ki kell egyenlítse - hogy mennyit, azt is a bankkal megkötött szerződésben rögzítik, általában százalékban meghatározva. A kifizetett rész után nem kell kamatot fizetni a fennmaradó összeg után azonban a művelet napjától felszámítja a bank a kamatot. Természetesen a kártyabirtokos dönthet úgy is, hogy a teljes tartozását kiegyenlíti, ebben az esetben kamatmentesen kapja a hitelt. A kamatmentes hitelperiódus általában csak a vásárlási műveletekre értendő, készpénzfelvétel esetében a művelet napjától kamatot számít fel a bank.
 
Terhelési kártya
Terhelési (charge vagy delayed debit) kártya: abban különbözik a hitelkártyától, hogy a kártya birtokosának nincs választási lehetősége, a hó végén a teljes tartozását ki kell egyenlítenie.
Vissza a cikkekhez

Keresés

Bank szerinti cikk szűrés

Bankkártya klub

 Email:
 Jelszó:
Elfelejtett jelszó