Online vásárlás

2007.01.03. 06:00 | Sajtószemle
Kártyával online vásárolni élvezet volna, ha ez a fizetési forma elterjedt volna a magyarországi webboltokban is. De hazánkban az ilyen boltoknak csupán egyötöde kínálja ezt a kényelmes módot a fizetésre.
 
Pedig maga a plasztik lap nem jelenthet gondot, hiszen 15 hazai pénzintézet összesen 111 olyan bankkártyát kínál, amely alkalmas intemetes fizetésre. Ebbe a jókora számba belevettük azt a háromféle megoldást, amely az "igazi" kártyákkal egyenértékű, mégsem olyan, mint azok. És 112. gyanánt létezik a virtuális, egyszer használatos kártyaszám.
 
Hagyományos és speciális
 
Haladjunk sorjában, és lássuk előbb azt, hogy a szokásos (nem speciálisan internetes) kártyák közül melyek alkalmasak online vásárlásra. Általában minden olyan Visa, MasterCard és AmEx (American Express) kártyával lehet az interneten (is) vásárolni, amelyiknek dombornyomású az eleje - szakszerűbben szólva az előlapja. Az AmEx-hez egyszer használatos számsort generálnak online vásárlás esetén, így aki esetleg csalárd szándékkal gyűjtögeti a vevők kártyaszámait, az nem megy vele semmire.
További négy megoldás csak webes vásárlásra alkalmas. Ilyen a CIB Bank MasterCard Internetkártya, amellyel csupán a vásárlásra szánt összeget lehet felhasználni (vagy rossz esetben elveszíteni), mivel csak azokat a kifizetéseket teljesíti a pénzintézet, amelyekre ténylegesen megvan a fedezet ezen a kártyán.
Ehhez hasonlít az OTP MasterCard Web kártya, azzal a - nem éppen jelentéktelen - különbséggel, hogy csakis a bank elektronikus számlacsomagjával együtt jutunk hozzá. Utóbbinak pedig elég jelentős a díja (évi 14.400 Ft). Mindkét pénzintézet speciális megoldásával megtehetjük, hogy csak közvetlenül az átutalás előtt tesszük át a kívánt összeget "rendes" számlánkról a webes kártyára.
Az MKB Bank kártyája, a Visa Internet ugyancsak hasonlít az előbbiekhez, ezen sem aláírás, sem mágnescsík nincsen. Így másra nem is használható, csak online kifizetésre. E három speciális kártya további közös jellemzője, hogy a kifizetésért - az általános célú, dombornyomott kártyákhoz hasonlóan - nem számítanak föl díjat.
Más megoldás az Inter-Európa Bank egyszeri használatra alkalmas kártyaszáma, ezt SMS-ben kapja meg a folyószámla tulajdonosa, és a műveletről is így értesül. Ehhez azonban szükséges egy igazi plasztik lap és a bank mobil szolgáltatása (Kártyaőr), persze mindkettőnek megvan a díja, mellesleg minden új virtuális kártyaszámért fizetni kell 45 forintot. Kétségtelen azonban, hogy az ilyen "egyéletű" számmal nehéz visszaélni. A bank szerint még a - szolgáltatáshoz kulcsfontosságú - mobiltelefon elvesztése sem jelent komoly kockázatot.
 
Kivétel erősíti a kártyát
 
Bár alapszabályként leszögeztük, hogy online fizetésre a dombornyomású (embossed) és a speciálisan internetes kártyákat fogadják el, azért akad néhány kivétel. Ilyen a HVB Bank MasterCard Narancs lapja (ez nem dombornyomott, unembossed). A többi "lapos" kártyával csak akkor tudunk online vásárolni, ha ezt kiírja az elfogadóhely (a webbolt, a szolgáltató, illetve az az online fizetőhely, amellyel a bolt szerződött). Így a Cirrus, a Maestro, a Cirrus-Maestro, a MasterCard Electronic és a Visa Electron - bár szintén híján vannak minden domborulatnak - esetenként mégis használhatók a neten. A Visa Electron kártya esetén azonban csak két-három bank hagyta jóvá az online használatot, tehát érdemes megkérdezni ezt számlavezető pénzintézetünktől.
 
Biztonsági kérdések
 
Az internetes kártyahasználattal egy időben megjelentek a csalások is. Most a "hamiskártyás" vevőkkel nem foglalkozunk - elvégre lapunk olvasói közt nem akadnak ilyenek -, csak a vevők biztonságára koncentrálunk. Alapvetően az jelentené a kockázatot, hogy online fizetéskor előre megadjuk bankkártyánk adatait, elvégre a webboltos csak így tudja ellenőriztetni ezeket. Neki meg kell bíznia a kártyában, nekünk pedig a kereskedőben, szolgáltatóban.
Ez a bizalom azonban kellő óvatossággal párosuljon! Ha bárhol - akár neten, akár szokásos "élő" fizetésnél - el akarják kérni a PIN kódunkat, rögtön szakítsuk meg a vásárlást. Ehhez a kódhoz senkinek semmi köze, még a bank sem kívánja, hogy nyíltan megadjuk. A pénzintézet nevében hamisított e-mailben - és a hozzábiggyesztett hamis webcímen - annál inkább szeretnék megtudni a számot. Persze a megfontolt internelhasználó nem ül fel az ilyen csalárd (phishing) leveleknek.
Miután alaposan tanulmányoztuk a kiszemelt áru (vagy szolgáltatás) tulajdonságait, legalább ilyen fontos elolvasni a szállítási és fizetési feltételeket. A jelentősebb webboltokról gyakran vevői minősítést is találunk a nagy (bel- és külföldi) ár-összehasonlító portálokon. Ismeretlen kis bolt esetén első alkalommal ajánlott az utánvéttel való fizetés.
Amint rászántuk magunkat a fizetésre, győződjünk meg arról - természetesen még a személyi és kártyaadatok beírása előtt -, hogy a böngészőben biztonságosra váltott-e internetes kapcsolatunk. Erre a legtöbb browser külön figyelmeztet (beállítástól függően, de alapértelmezésben feltétlenül) egy felugró menüben, nagyjából így: "Ön most egy biztonságos kapcsolattal ellátott webhelyre készül belépni. Elfogadja?" Amint ezt okézzuk, a kapcsolat http-ről https-re vált, és a böngésző alján - általában a jobb alsó sarkában - megjelenik egy kis csukott lakat.
Mindez jelzi, hogy a kapcsolatfelvétel hitelesített eljárással történt, és ezentúl 128 bites titkosítású (SSL - Secure Sockets Layer vagy Secure Server Line) kapcsolatban állunk a weboldallal. Ma az elektronikus kereskedelemben zömmel - és világszerte - az SSL eljárást alkalmazzák, amely 1994 óta létezik. (Kártyás fizetések hitelesítésére szolgál a SET is, de ez bonyolultabb, költségesebb, így jóval kevésbé terjedt el.) Valóban nagy biztonságot nyújt az SSL, de ez sem sebezhetetlen. Ám a kártyánk adatait aligha fogják nagy szakértelmet igénylő "beékelődéses támadással" (Man in the Middle Attack) elcsípni, amit egyébként a hitelesített kapcsolatfelvétel is szinte lehetetlenné teszi.
 
Előbb foglal, aztán fizet
 
Az online tranzakciót - amint az a bank rendszerébe megérkezik - rögtön foglalás (zárolás) követi. Ugyanis a tényleges terhelés néhány napba telik, ez alatt a levásárolt pénzt újra elkölthetné az ember. Éppen ezért a foglalás elkülöníti az adott összeget, de az továbbra is kamatozik. Előfordul, hogy néhány napon belül mégsem érkezik meg a terhelés, ilyenkor a bank (jó esetben automatikusan) felszabadítja a foglalást.
Ha ez mégsem történne meg, értesítsük bankunkat, akárcsak akkor, ha többszörös foglalás történt, mi pedig csak egyszer akartunk fizetni. Az online fizetésről mindig készül egy tranzakcióazonosító, ezt fontos feljegyezni. Akkor is számlavezető bankunkhoz forduljunk, ha a fizetési kísérlet során a tranzakciót a kereskedő (elfogadó) bankja utasította vissza.
Kivétel, ha külföldi webhelyen próbáltunk vásárolni, és közlik, hogy ebből a régióból nem fogadnak el kártyát, vagy az "pre-auth" státuszban van. Utóbbi azt jelenti, hogy elveszett vagy nincs rajta semmi pénz. Ez persze nyilván nem igaz, de egyes amerikai rendszerek sajnos eleve ide sorolnak minden "keleti" kártyát.
 
Plusz három szám
 
Ahol 19-jegyű kártyaszámot kell megadni az online vásárláskor, ott nem az oldal készítője tévedett, hanem a szokásos 16 jegy mellé kéri még a kártya hátoldalán lévő ellenőrzőszámot is. Ezt kártyatársaságtól függően CVV2 vagy CVC2 rövidítéssel is emlegetik. Előbbi a Visa International társaság Card Verification Value-ja, utóbbi a MasterCard úgynevezett Card Validafion Code-ja. Ezek magyarán háromjegyű ellenőrzőszámok. Ilyesmit csak a dombornyomású lapok hátulján találunk, mégpedig az aláírási csíkon. Ez azt igazolja (jó esetben), hogy az adatokat közlő személy valóban a kezében tartja a bankkártyát, és nem csupán egy eldobott blokk révén - vagy más gyanús módon - jutott a számsorhoz.
Vissza a cikkekhez

Keresés

Bank szerinti cikk szűrés

Bankkártya klub

 Email:
 Jelszó:
Elfelejtett jelszó