Kártyán innen, kártyán túl

2007.02.16. 14:00 |
Az elmúlt évtizedek, évszázadok gazdasági és kereskedelmi változásai az alternatív fizetőeszközök tucatjait hozták magukkal és fejlesztették tovább. Ma már szinte mindenkinek van bankkártyája, esetleg több is. A kis műanyag lap mindennapi életünk részévé vált, hiszen - néhány kivételtől eltekintve - a fizetésünket is bankszámlánkra utalja a munkáltatónk.
 
A hazai pénzintézetek és a kártyagyártók közreműködésével időutazásra hívjuk olvasóinkat: először a múltba pillanthatunk be, majd a jövőbe.
Nemrégiben egy ismerősöm mesélte, hogy amikor legutóbb a bankjában járt néhány apróságot elintézni, az ügyintéző némi iróniával megjegyezte: "Ön aztán nem vásárol túl sokat kártyával"; a belső rendszer vélhetően ellátta a szükséges statisztikákkal, s mire ő, az ügyfél megszólalhatott volna, az ügyintéző már mindent tudott a kártyahasználati szokásairól. Elgondolkodott a dolgon, és rájött, hogy az ügyintézőnek bizony igaza volt: ott lapul a zsebében a kártya, amelyet a legtöbb - általa látogatott - boltban már elfogadnak, mégis az esetek többségében fölösleges köröket fut azzal, hogy (rutinból) automatából vesz ki pénzt a fizetéshez. A fizetésen kívül ma már jó néhány más folyamat is elvégezhető bankkártyával, a bankügyek online intézésétől kezdve, az internetes vásárláson át a telefonegyenleg-feltöltésig. De a szokás hatalma ellen nehéz tenni... Az emberek többsége csak bizonyos késéssel követi a piaci irányzatokat, már ha követi egyáltalán.
Ez ügyben mentségünkre szólhat, hogy Magyarország különleges helyzetben van a nyugati országokhoz vagy éppen az Egyesült Államokhoz képest, ahol a kártyák evolúciós folyamata mind technológiai, mind üzleti szempontból - már az 1970-es évek környékén elkezdődött, több idő volt tehát arra, hogy használatuk beépüljön az emberek hétköznapi életébe. A műanyag kártyák előtti alternatív fizetőeszközökről már nem is beszélve: azoknak a története már a XIX. században kezdődött, az utazási csekkek megjelenésével. Magyarországon meg csak az 1980-as évek végén - vagyis a rendszerváltáskor - jelentek meg az első műanyag kártyák - és velük maguk az alternatív fizetőeszközök. A hitelkártyák ennél is később, az 1990-es évek végén jutottak el hozzánk - mondta Dávid Gábor, a Citibank Zrt. marketingigazgatója. A nemzetközi piac és a pénzügyi technológiák változása erősen ösztönözte a hazai fizetőeszközök fejlődését. Az előrehaladás lassúnak, mégis dinamikusnak tekinthető - véli Szeip Attila, a CIB Bank Zrt. Bankkártya főosztályának vezetője. Lassú, mert a kártyahasználat kultúrája nehezen férkőzött be a magyar szokások közé, s mégis dinamikus, mert időközben a technikai fejlődés újabb és újabb funkciókkal gazdagította a bankkártya-használatot. A fejlődésnek az volt az egyik sarokpontja, hogy a 90-es évek közepétől a munkaadók banki átutalással kezdték folyósítani a közalkalmazottak fizetését, s ezzel a lakosság nem csekély részét rávezették az ATM-ek és a bankkártyák használatára - mondta Fejes Kálmán, a MasterCard Europe regionális kockázatkezelési menedzsere. Az átutalás általánossá vált a magánszférában, s ennek eredményeképp robbanásszerűen megnőtt a folyószámla-szerződések száma. Hamarosan kiépült a készpénzautomaták országos hálózata, mert a nagy cégekkel szerződött számlavezető bankok kötelesek voltak ATM-készüléket elhelyezni a vállalatok közvetlen közelében.
A műanyag kártya fejlődése Dávid Gábor szerint a "nagy rohanásban" a fizetőeszközök fejlődésének több szakasza is kimaradt hazánkban: gyakorlatilag a műanyag kártya lett a készpénzes fizetés első alternatívája. Például nem terjedt el nálunk a csekkrendszer - azt legfeljebb a külföldi sorozatokból ismerhetjük. Ezt a papír alapú, megbízásos fizetési mechanizmust Franciaországban még mindig sűrűn alkalmazzák, s vele párhuzamosan szinte megszűnt a készpénzhasználat: rendszerint még a legapróbb tételt is kártyával (vagy csekkel) fizetik. És ez nemcsak az üzletekre igaz, hanem a szórakozóhelyekre is. A kézi feldolgozásra szoruló, következésképpen igen költséges csekkrendszer itthon azért sem terjedt el szélesebb körben, mert a magyarországi bankkártyapiac elfogadói oldala - a hálózatok indulási időszakát leszámítva - igen hamar megkezdte a tranzakciók online engedélyeztetését. Az üzletág egyszerűen átugrotta tehát a fizetőeszközök fejlődésének ezt a lépcsőfokát - tudtuk meg az OTP Banktól. És nem terjedtek el azok a dombornyomású bankkártyák sem, amelyeken a dombornyomásnak még gyakorlati szerepe volt a fizetésben. Azokban az országokban, ahol korábban kezdődött a fejlődés, az első dombornyomású kártyák még egyszerű műanyag lapok voltak. Egy erre kifejlesztett céleszközzel olvasták le őket: a kártyát indigós papírra szorították, és mintegy "átvasalták" a papírra a számlatulajdonos adatait; a számlatulajdonos ezután aláírta a megbízást, mintha csekk lett volna, majd egy példányt megtartott, egyet a kedvezményezettnek adott, egy harmadikat pedig elküldött a banknak. Hazánkban a nemzetközi bankok piacra lépésével jelentek meg a - folyószámlához tartozó - debitkártyák; első nemzedékük, a Cirrus még csak arra volt jó, hogy pénzt vegyünk fel velük a pénzkiadó automatákból. Utánuk jöttek a Maestro elnevezésű műanyag kártyák; ezekkel - a kézpénzfelvétel mellett - már fizetni is lehetett azokon a helyeken (általában üzletekben), ahol volt az olvasásukhoz POS-terminál. Dávid Gábor erről szólva megjegyezte, hogy a fizetőeszközök fejlődése két párhuzamos folyamatban halad előre a piacon: fejlődnek maguk a kártyák, és fejlődik az őket elfogadó infrastruktúra. A két folyamatnak párhuzamosan kell futni, hiszen hiába van egy adott kártyának rengeteg funkciója, ha a kártyát magát csak nézegetni lehet, másra használni nem. Mint megállapította, a Visa és a MasterCard fontos szerepet vállalt és vállal az elfogadóhelyek számának növelésében, de még így is eléggé el vagyunk maradva a nyugati országokhoz képest.
Ami a fizetésikártya-szektor kibocsátóit illeti, az igazi fejlődés 1995-ben indult meg: akkor, amikor a forint konvertibilis fizetőeszköz lett. Addig két típusú kártya volt közkézen: a külföldi használatra is alkalmas, deviza alapú bankkártya és a csak belföldön elfogadott, "domesztik" bankkártya - tudtuk meg Fejes Kálmántól. A klasszikus hitelkártyákat itthon egy köztes, "hibrid" termék előzte meg néhány pénzintézet gyakorlatában: az ötvözte a betéti (debit) kártyák és a hitelfelvétel tulajdonságait - mondta Szeip Attila. Ez voltaképpen egy debitkártyához tartozó számlához kapcsolt hitelkeret volt; a folyószámlahitelhez hasonlóan egyszerre volt mögötte betéti és hitelfedezet. De nem volt még klasszikus hitelfedezet: a kamat ugyanis a kártya használatbavételének pillanatától kezdett el "ketyegni". A klasszikus hitelkártyával viszont - bizonyos feltételek mellett - meghatározott időtartamra kamatmentes lehet a vásárlásra fordított összeg. Jó néhány felhasználó tévesen úgy gondolja, hogy a hitelkártya használata mindig további költségekkel jár - ez a tévhit valamelyest hátráltatta és hátráltatja is a klasszikus hitelkártyák térnyerését.
 
Kártyakultúra
 
Az elmúlt 10 év alatt a lakossági és a vállalati ügyfelek is sokat tanultak a bankkártyahasználatról, mégsem lehetünk elégedettek a helyzettel - mondja Szeip Attila. Többségük még mindig csak egy, a készpénz felvételére való eszköznek tekinti ezt a műanyag lapot. Sokan csak egyszer használják egy hónapban: a fizetésük átutalása után egy összegben leemelik a számlájukról a teljes munkabért. A lakosság ma még nem látja át eléggé, hogy miért jó, ha a pénz a számlán marad - és kamatozik a felhasználásig. Időközben azért sokat javult a helyzet. A hazai pénzintézetek - többek között különféle kampányokkal - nem kis energiával igyekeztek oktatni és tudatosan felkészíteni az ügyfeleiket. Hangsúlyozták, hogy sokkal hasznosabb, kényelmesebb és olcsóbb kártyával fizetni, mint a kártyáról előbb készpénzt felvenni, majd a készpénzzel fizetni. Ennek az ismeretterjesztő munkának a jóvoltából a kártyák kiváltása előtt az emberek ma már jobban utánajárnak a feltételeknek, és átgondolják, hogy melyik lenne nekik a legjobb. Életkori megoszlásban az idősebbek általában kevésbé fogékonyak a kártyahasználatra, sokszor nyűgnek érzik - ők többségükben nem önszántukból nyitottak számlát, hanem a munkahelyük kérésére. A mai középkorúak azonban - ők a műanyag kártyák megjelenésekor voltak fiatalok -, már magabiztosan és tudatosan használják a kártyákat. Mondhatni, együtt fejlődtek a kártyákkal. A legotthonosabban persze a mai fiatalok mozognak az elektronikus termékek világában - szögezte le Szeip Attila. Ők tüzetesen összehasonlítják a különféle bankok ajánlatait, és kétszer is meggondolják, hogy melyiket válasszák.
 
Szofisztikált piac
 
Manapság a kártyák a pénzfelvétel és a fizetés mellett sok másra is alkalmasak; például különféle biztosítások kapcsolódhatnak hozzájuk. A bankok korábban főleg a vállalatok igényeivel törődtek, ma azonban már egyre jobban figyelnek a lakossági kártyakínálat színesítésére. Az elmúlt években jelentek meg hazánkban a nagyon magasan pozícionált platina hitelkártyák; azokhoz már komolyabb biztosítási szolgáltatások tartozhatnak, emellett fizetési kedvezmények, például a nagyobb szállodaláncoknál, autókölcsönzőknél és légitársaságoknál. Persze nincs mindenkinek szüksége a legmagasabb szintű kártyákra; hogy valaki milyen bankkártyához juthat, azt nagyban meghatározzák a jövedelmi viszonyai, és az anyagi fedezet. Az elmúlt 4-5 évben egy másik irányzat is kialakult a kártyák világában: megjelentek a "co-branded" kártyák - más szóval a társmárkás kártyák. Ezeket a bankok valamely céggel vagy szolgáltatóval közösen bocsátják ki, a cég arculatával és márkanevével. Az ilyen együttműködéseket többnyire a cégek kezdeményezik - ezzel igyekeznek "magukhoz kötni" az ügyfeleket. Különösen népszerűek a "tankolókártyák" - ezek használata korábban helyi akcióként indult, de ma már egy egész országra vagy földrészre is kiterjedhetnek. Ezekből a műanyag lapokból is van persze alacsonyabb és magasabb szintű szolgáltatást adó - a partnerek eltérő ügyféligényekhez igazították őket. Szeip Attila szerint a jövőben egyre több társmárkás kártya kerül majd a piacra. Ne csodálkozzunk hát, ha egy nap kinyitjuk a pénztárcánkat, és 10-20 különböző lapocska is sorakozik majd benne - az egyik valamilyen benzinkúthálózaté lesz, a másik valamely szállodalánc színeiben fog pompázni stb. Az ilyen kártyák már nemcsak fizetőeszközként szolgálnak, hanem információforrásként is: adatokat juttatnak el a pénzintézetekhez az ügyfelek fizetési, illetve vásárlási szokásairól. A társmárkás kártyákkal a partnerek együtt reagálhatnak a felhasználói igényekre - hangsúlyozta Dávid Gábor.
Szeip Attila úgy gondolja, hogy a következő években a társmárkás kártyák mellett szerephez jutnak majd a különféle lojalitásprogramok is. A pénzintézetek között is erősödik a piaci verseny, szükség van tehát az ügyfelek hosszú távú hűségét megalapozó kezdeményezésekre. Például a bank meghatározhat valamilyen éves forgalomküszöböt, s az annál nagyobb forgalmú ügyfélnek visszafizeti a pénzforgalom valamekkora hányadát, vagy elengedi az éves kártyadíjat - magyarázta Szeip Attila.
 
Kontakt volt, contactless
 
Az Európai Unió direktívája szerint az euróövezetben 2008-ra minden kártyának chipkártyának kell lennie - mondta Dávid Gábor. Magyarországon ez csak akkor válik fontossá, ha belépünk az euróövezetbe - vagyis, ha az euró felváltja a forintot. Ettől - a mai helyzet ismeretében - még távol vagyunk, mégsem legyinthetünk, hogy "Ej, ráérünk arra még!". Az Erste Bank kártyaüzletágának igazgatója, Sípos Zoltán szerint a jövőben vélhetően mind nagyobb hangsúly helyeződik az adatok-, illetve az adatáramlás biztonságára, amely még inkább előtérbe helyezi a chipet (lapkát) mint az adathordozás egyik jelenleg legbiztonságosabb eszközét. A mágnescsíkos kártyák (könnyű másolhatóságuk miatt) nem elég biztonságosak - véli Pataki Márk, a K&H Bank Lakossági PR, Kommunikációs igazgatóságának osztályvezetője. Szerinte a lapkás technológia minimálisra szorítja a visszaélés kockázatát. Az intelligens kártyán tárolt információknak biztonságos a védelmük: Nagy-Britanniában mintegy 30 százalékkal kisebb lett a bankkártyamásolás mértéke az intelligens kártyák bevezetése után. Ez a technológia a tranzakciókat is felgyorsítja, mivel a lapkán tárolt adatokkal rendszerint (telefonos) engedélyezés vagy hitelesítés nélkül is végrehajthatók a szükséges banki műveletek - állapította meg Pataki Márk. Ez praktikus lehet például egy étteremben, mert így nem kell odafáradni a pulthoz fizetéskor. A lapkát Szeip Attila azért ítéli jobbnak a mágnescsíknál, mert kiegészítő szolgáltatások is kapcsolhatók hozzá: használható bankkártyaként, pontgyűjtő kártyaként vagy valamilyen társkártyaként is. Sőt ha a tömegközlekedés modernizálódik, akkor ugyanazzal a kártyával fizethetünk majd az utazásért is. Az intelligens kártyák használatában különösen égető kérdés az elfogadóhelyek száma - figyelmeztetett bennünket Dávid Gábor. Még azokból a kártya-elfogadóhelyekből sincs elég, amelyek a mágnescsíkos kártyákat kezelik; az intelligens kártyához valókból még annyi sincs. Vagyis még több POS-t kellene létrehozni, s ezzel párhuzamosan le is kellene cserélni a már meglévőket. De még azelőtt, hogy túl sokat áldoznánk az intelligens kártyához igazított környezet kialakítására, érdemes egy pillantást vetnünk a jövő irányzataira. A MasterCard és a Visa is megjelentetett már olyan technológiákat, amelyek háttérbe szoríthatják a lapkát és a mágnescsíkot - hangsúlyozta Dávid Gábor. Az "érintésmentes" (contactless) kártyákat elég csak valamennyire közel vinni a leolvasó berendezéshez - esetleg zseben át is. Ennek köszönhetően sokkal gyorsabbá válhat majd a vásárlás és az egyéb fizetős szolgáltatások folyamata, mert egyrészt nem kell elővenni a kártyát, másrészt nem kell sokat bíbelődni az adminisztrációval. - Ha ez a módszer működőképesnek bizonyul és gyorsan el is terjed, akkor mire kiépítenénk az intelligens kártyát elfogadó infrastruktúrát, az esetleg elavul - mondta Dávid Gábor. És a műanyag kártya csak hordozófelület. Tekintetbe véve, hogy egy modern mobiltelefon a telefonálás és az internetezés mellett rengeteg további feladatot is ellát, nem tűnik elképzelhetetlennek, hogy egy idő után már nem is lesz szükség kártyára. Sipos Zoltán szerint alighanem még évekig a bankkártya lesz a készpénz-helyettesítő. A közeljövőben inkább a bankkártyák fajtáinak módosulása, megjelenési formájuk és felhasználási lehetőségeik bővülése várható. A különböző formájú és anyagú bankkártyák mellett megjelennek az illatos bankkártyák, és a kártyaképeket is egyre inkább személyre lehet majd szabni (erre már van is példa). A bankkártyás szolgáltatások köre, a bankkártyák felhasználási lehetősége is folyamatosan bővül majd, a kereskedői POS-terminálokon is fel lehet majd venni kisebb összegű készpénzt, nem kell tehát a bankok ATM-jeit használni. Egyre nagyobb az igény a mobilfizetésre módot adó megoldásokra, mert a kártyát fizikailag nem mindig lehet használni, például autópályadíj vagy a parkolási díjak fizetésekor - szögezte le Fejes Kálmán. Mint mondta, a MasterCard már kifejlesztett egy biztonságos rendszert, s annak a bevezetése a piac fogadókészségétől függ. A jövő technikai fejlődéséről szólva Szeip Attila nem tartotta valószínűnek, hogy a következő 10 évben meghatározóvá válna a "biometrikus" azonosítás - vagyis például az írisz, az ujjlenyomat és egyéb egyéni, testi azonosítómódszer használata. Ez a technológia egyelőre még túl költséges a tömeges elterjedéshez, de hosszú távon ez lehet a jövő. A módszer napjainkban még nem teljesen kiforrott, nem áll készen a hétköznapi alkalmazásra. A biometrikus azonosítás vélhetően a személyazonosításban jelenik majd meg először, és az ottani tapasztalatok alapján lehet majd továbbvinni más területekre, egyebek mellett például a pénzügyi szolgáltatások területére. Ma még valószínűleg nehezen fogadnák el az emberek ezt az azonosítási formát, ezért alighanem csak egy vagy két nemzedékkel később válik bevezethetővé. Ráadásul a mostani bankkártya-technológiákba már rengeteg pénzt fektettek a szolgáltatók, s csak a befektetések megtérülése után akarnak majd magasabb és költségesebb műszaki szintre lépni.
 
A leggyengébb láncszem
 
Ha már szó esett a jövőről és a technológia megújulásáról, szót kell ejteni a biztonságról is: arról tehát, hogy mennyire hátráltathatja a fejlődést az elektronikus bűnözés. Dávid Gábor szerint ebben alapkérdés az, hogy hol van a leggyengébb láncszem. S az nem a bank, és nem is a technológia. A pénzintézetek folyamatosan fejlesztik a maguk rendszereit, és rengeteg olyan bankbiztonsági intézkedést hoznak, amellyel a bűnözők elébe vághatnak. A leggyengébb láncszem ugyanis az ügyfél - ha nem a kellő ismeretekkel és (vagy) a kellő figyelem nélkül használja a szolgáltatást. Az online banki felületek biztonságosak, ha kellő gondossággal használjuk őket - szögezte le. Az emberek zöme - mivel nem kellően tájékozott a pénzügyekben - nincs tisztában azzal, hogy a bűnöző hogyan élhet vissza a kártyájával, ha sikerül megkaparintania; s emiatt sokan bizonytalanságot éreznek - mondta Szeip Attila. Van, aki azt az alapszabályt sem tartja be, hogy a PIN-kódot nem szabad a bankkártya mellett tartani. Sajnos az is előfordul, hogy valaki napokig nem tiltja le az ellopott kártyáját - s ezzel nagyon megkönnyíti a bűnözők dolgát. Akadt már olyan is, aki akkor sem tiltotta le a kártyát, ha a tranzakcióról szóló figyelmeztető SMS-ekből látta, hogy más használja a kártyáját. A tudatos kockázatkerülés láthatólag még nem vált részévé az ügyfelek gondolkodásmódjának; érzik ugyan a veszélyt, sokszor azonban szinte semmit sem tesznek meg a biztonságukért. A banknak érdeke, hogy az ügyfelek vele fejlődjenek, mert ha kár éri őket, akkor nem magukban keresik majd a hibát, hanem a szolgáltatóban, vagyis elégedetlenek lesznek. A pénzintézeteknél tehát társadalmi felelősségük a pénzügyi kultúra fejlesztése, segítése és támogatása a maguk ügyfélkörében - hangsúlyozta Dávid Gábor. Az elektronikus bűnözés persze nyilván a jövőben is megpróbál majd rést találni, és utat törni a védelmen. A mind erősebb és összetettebb védelmi rendszerekkel felszerelt bankkártyák, pénzintézetek és a hozzájuk tartozó infrastruktúra azonban gátat szabnak ennek a törekvésnek, és a bűnözőknek sokkal nehezebb lesz a dolguk. Szeip Attilának meggyőződése, hogy a technológia fejlődése mindenképpen biztonságosabbá teszi majd a bankkártyákat. Fejes Kálmán szerint az elektronikus bűnözés nem hátráltatja a fejlődést, hanem egyenesen kikényszeríti azt: arra készteti ugyanis az üzletág fejlesztőit, hogy egy lépéssel mindig a bűnözőt előtt járjanak.
 
Visszaélések 2005-ös évben
 
A Magyar Nemzeti Bank oldalán a bankkártyákkal való visszaélésekről is olvashatunk. Mint kiderül, a kibocsátói üzletágnak 2005-ben összesen 218 millió forint kárt okoztak a bűnözők, 7 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. Az elfogadói üzletágban viszont egyharmadával növekedett az okozott kár értéke az előző évhez képest; a kárérték 134 millió forint volt. A kibocsátói üzletágban az összes kár 39 százaléka az ellopott kártyákból adódott, 35 százalékot tettek ki a hamis kártyával elkövetett visszaélések. A károk 7 százaléka származott a kártya adatainak jogosulatlan felhasználásából, s 6 százalékuk az elvesztett kártyákra vezethető vissza. A kibocsátó bankok a veszteség 38 százalékát leírták, 44 százalékát kártyabirtokos ügyfeleikre, továbbá 17 százalékát az elfogadó bankokra terhelték tovább. Az elfogadói üzletágban a teljes kár 30 százalékát hamisított kártyákkal okozták; értékében és arányokban ugyanennyi volt a lopott kártyák okozta veszteség. 21 százalékot tett ki a levél, telefon, internet útján okozott kár értéke. A veszteségek 23 százalékát az elfogadó bankok viselték, 21 százalékot áthárítottak a szerződött kereskedőikre, 56 százalékot pedig a kártyát kibocsátó bankokra.
Vissza a cikkekhez

Keresés

Bank szerinti cikk szűrés

Bankkártya klub

 Email:
 Jelszó:
Elfelejtett jelszó