A kártyabirtokosok fogják megfizetni a bankközi jutalék csökkentését

2013.05.03. 02:42 | Hírek

A MasterCard kártyacég meghívására Budapesten előadást tartó Gustavo Matías Clavero, a madridi Universidad Autónoma közgazdaságtan professzora előadásának lényege: ha nem a piacra bízzák a bankközi jutalékot, annak árát a fogyasztók, azaz a kártyabirtokosok fizetik majd meg. A spanyol kormány akaratára 2006-ban bevezetett bankközi jutalék csökkentése egyetlen tőle várt nemes társadalmi célkitűzést sem valósított meg. A magyar kormány most ugyanilyen beavatkozás előtt áll. Eldöntheti, rálép-e a spanyol útra, garantált többletköltséget okozva az embereknek, vagy eláll a politikai beavatkozástól és inkább a piacra bízza a megoldást. A probléma összefügg a Visa és a MasterCard közötti vitáról a bankközi jutalék kapcsán, melyről külön cikk jelenik meg hamarosan a Bankkártya.hu-n.

Az alábbiakban a MasterCard sajtóközleményét ismertetjük erről. A Bankkártya.hu sokkal részletesebb, az előadásban elhangzottakat szinte szó szerint tükröző beszámolóját a További részletek szakaszban olvashatják.

2006-tól Spanyolországban közel 60 százalékkal csökkentették a bankközi jutalék mértékét. Ennek következtében másfélszeresére nőttek az ügyfelek bankkártyás költségei – mondta el Gustavo Matías Clavero, a madridi Universidad Autónoma közgazdaságtan professzora budapesti előadásán.

Mivel a magyar döntéshozók hasonló lépést terveznek, a MasterCard kártyatársaság meghívására Budapestre érkezett professzor a Corvinus Egyetemen tartott előadásán mutatta be a spanyol bankközi jutalék-csökkentés következményeit elemző esettanulmányt. „A bankközi jutalék csökkentése egyértelműen kárt okozott a fogyasztóknak, számukra nem hozott semmi jót a díjcsökkentés, ami ugyanakkor negatív hatással volt a versenyre, az innovációra, ezek mellett a fizetési rendszer hatékonysága is romlott. Míg a szabályozás előtt a fogyasztók csupán a rendszer költségeinek felét fizették, utána már annak kétharmadát kellett állniuk" – mondta a professzor.

A spanyol kormány 2006. és 2010. között közel 60 százalékkal csökkentette a bankközi jutalék mértékét, amivel a kártyakibocsátó bankok 3,3 milliárd euró bevételtől estek el, ugyanakkor a kártyát elfogadó kereskedők költségei több mint felével csökkentek, ezáltal 2,75 milliárd euró többletbevételük keletkezett ezen időszak alatt. Ezt az előnyt azonban nem adták tovább a fogyasztóknak. Az éves kártyadíjak másfélszeresére emelkedtek, így a szabályozás okozta bevételkiesést szinte teljes mértékben a fogyasztók állták, összesen 2,3 milliárd euróval fizetve többet a kártyahasználatért, mint a szabályozást megelőző időszakban.

A négyszereplős bankkártya rendszerben – ilyen rendszerben működik a Visa és a MasterCard is - a bankközi jutalék a kereskedői díj részét képezi, a fogyasztót nem terheli ez a költség. Szerepe az, hogy a bankkártyát kibocsátó bank költségeit fedezze. Az ügyfelektől beszedett éves díj és a készpénzfelvétel díja ugyanis nem fedezik a kártya gyártásának, a biztonság garantálásának és az innovációnak költségeit. A szabályozás a bankközi jutalék radikális csökkentésével ettől a bevételtől fosztotta meg a kibocsátó bankokat, akiknek így nem maradt más eszközük, mint hogy a kártyabirtokosokra terheljék a kártyaelfogadás rendszerének működési költségeit.

Jóllehet a szabályozás után a fogyasztók többet fizettek Spanyolországban a plasztik használatáért, számos kártyához kapcsolódó kedvezményről, kényelmi vagy hozzáadott szolgáltatásról is le kellett mondaniuk. Ráadásul a külső beavatkozás hátrányosan érintette a termékfejlesztést és az innovációt. A készpénzhasználat arányának csökkenése megállt, és nehezebbé vált a rejtett gazdaság ellenőrzése. A bankkártyák száma csökkenni kezdett, és a plasztikkal végzett tranzakciók összértéke is visszaesett - emelte ki Gustavo Matías Clavero, aki hozzátette: „Mindezek mellett nem találtunk bizonyítékot arra, hogy a kártyabirtokosoknak bármilyen előnye származott volna a bankközi jutalék csökkentéséből, a szabályozás egyértelmű haszonélvezői a spanyol kereskedők lettek. Gustavo Matías Clavero professzor felhívta a figyelmet arra is, hogy a kereskedők terheik mérséklése után nem csökkentették áraikat és nem növelték az általuk nyújtott, kártyához kapcsolódó szolgáltatások minőségét sem.

Ezek a folyamatok a gazdaság egészére káros hatással voltak, hiszen a nagyobb készpénzhasználat egyértelműen kedvezett a szürkegazdaságnak, ami kevesebb adót, nagyobb hiányt és államadósságot, valamint a társadalmi védőháló gyengülését eredményezte.

A további részletek közt az előadás során elhangzott szöveget - a hazai bankkártya piaci sajtóban egyedülállóan - teljes egészében elolvashatják a Bankkártya.hu tolmácsolásában.

További részletek:

A klasszikus bankkártyás 4 szereplős fizetési modell felelevenítésével kezdte előadását a professzor. A kártyát kibocsátó bank, mely egybe is eshet az elfogadó bankkal, a fogyasztóval, míg utóbbi a kereskedőkkel áll kapcsolatban. Bilaterális kétoldalú szerződés ez, hiszen két piacról beszélünk. Az egyik piac a két bank közti megállapodás, a másik a fogyasztó és a bank közötti, de vannak más szerződések, gyakorlatok, ügyletek is, az elszámoló és a kibocsátó bank között is. A modellben nemzetközi viszonylatban jól ismert márkák: a MasterCard és a Visa, vagy az American Express is szerepelnek, bár ez utóbbi nem része a kétoldalú kapcsolatoknak, hiszen maga az AMEX bocsátja ki a kártyákat és ő írja alá a szerződést is a kereskedőkkel (noha felhasználja a bankokat a szerződéskötéshez). Az AMEX rendszere igazából három oldalú, de kéttagú viszony is van a nagyáruházak által a vevők számára kibocsátott kártyák esetében. Spanyolországban egyébként a márkák nem vesznek részt a rendszerben: nekik szerződéses viszonyuk van a bankokkal, de névhasználatot, műszaki támogatást szabályozzák, de az áramlásban nem vesznek részt. A MasterCard természetesen mégis azért finanszírozza a rendszert, mert érdeke fűződik hozzá, hiszen ha a rendszer nem működik, akkor csökken a bevételük.

Erre a négyszereplős fizetési modellre bármilyen külső hatás hatással lesz az egész rendszerre is. Az elegendő információ (adatok, statisztikák, hatásvizsgálatok) nélküli beavatkozások igen veszélyesek, mert megváltoztatják a piac működését és ártanak az összes félnek. Ez történt Spanyolországban, de Ausztráliában vagy az Egyesült Államokban is. Számos szakirodalmi tanulmányból, több ezer cikkből szembesülhetünk a döntések következményeivel. Ezeket tekintélyes szakfolyóiratok tették közzé eltérő véleményekkel az ún. kétoldalú piacokról, illetve a kedvező vagy hátrányos következményekről, melyek a szabályozások következtében állhatnak elő. Az externáliák (a gazdasági szereplő által nem szándékosan okozott külső hatások) lehetnek előnyösek vagy előnytelenek, azokat a piac elfogadhatja, vagy nem, és az is kérdés, hogy a feketegazdaságot ez hogyan érinti.

A spanyol kutatók a jelen cikkben ismertetett tanulmányban csak a bankközi jutalék csökkentésének hatásait vizsgálták. A hatásokat a fogyasztók számára kibocsátott kártyákkal kapcsolatos jutalékok, a kártyahasználat, illetve a kártya fenntartás díjainak változásából elemezték. A bankok ezekben Spanyolországban olyan jutalékot állapítanak meg, amilyet szeretnének, de van tájékoztatási kötelezettségük, a minimum és a maximum mértékre is. A kutatók 200 különböző számadattal szembesültek az összes banknál spanyol piacon, de a kártyákhoz ebből csak 4-5 féle jutalék kapcsolódik a kártyakibocsátás, kártyafenntartás terén, ám sok más díj, kamat is hatással van a bankszolgáltatások utáni költségfizetésre: pl. ha a számlán nincs pénz, jutalék lehet az egyenleghiány miatt, aztán a követelésért is pénzt kérnek a bankok, hogy a számlatulajdonos fizesse vissza. A kereskedők is szembesülnek ezzel: a terminál értékesítése, bérbeadása, karbantartása, szervizelése is ilyen költség. Amint bármilyen külső vagy belső eredetű változás következik be, például a szabályozás oldaláról, mert változik az árképzés vagy az általános szerződési feltételek, akkor a rendszer egészének változáson kell átmennie.

Spanyolországban 2005-ben merült fel, hogy a kormányzat akaratára a bankközi jutalékot csökkenteni kell. A kereskedőket kötelezték, hogy az erős lobbitevékenységük ellenére, hogy adják tovább a csökkentést. 2005-től 2010-ig került sor a változásra, melyre a rendszer különböző folyamatokkal reagált. A kibocsátó és az elfogadó bankok bevételcsökkentést szenvedtek el, ezért más költségek emelésével reagáltak, hogy az eredményük ne csökkenjen. Így a kártyaköltségeket emelték a fogyasztókkal szemben. A kutatás során kifejezetten a kártyával kapcsolatban 4-5 költségtétellel számoltak, de más tételek is voltak a piacon.

A bankok a kereskedőknél kereskedői jutalékot számítanak fel. Noha a bankközi jutalék csökkenésének mértékével csökkent a kereskedői jutalék, de a kereskedőknél más költséget emeltek a bankok, továbbá egyéb tételek is változtak, például a kamatok. A bankoknak ugyanis lehetőségük van arra, hogy áthárítsák a költségeket, különösen azok a bankok, akik kikényszerítik a változásokat. A bankadó is ilyen elem, csak nem a jelen előadás tárgya - mondta a professzor.

A tanulmány azért indult el, mert a kormány kötelezte a különböző feleket, hogy egyezzenek meg és írjanak alá egy megállapodást a bankközi jutalék csökkenéséről. Előtte a kereskedők különböző jelzéssel éltek a hatóságok felé a jutalékcsökkentés érdekében. A kormány szándékai közt sok célkitűzés szerepelt, elsősorban az az elvárás, hogy jobban fog működni a szolgáltatás és alacsonyabbak lesznek a fogyasztói árak, ki fog terjedni az elektronikus fizetési rendszer. Az emberek azt hitték, hogy ez a legjobb megállapodás, csak jó dolgot fog hozni és paradicsomi állapotok alakulnak ki.

Nem így történt. Egyetlen társadalmi cél sem teljesült. Ami egyedül teljesült, az az, hogy valóban csökkent ugyan a bankközi jutalék, de a hatásai negatívak voltak.

A módszertanról is ejtett néhány szót az előadó Gustavo Matías Clavero professzor. A megállapodást 2005-ben írták alá, 2006-tól indult a kutatás, mely nem csak a számokra fókuszált, hanem kvalitatív (mélyreható, minőségi, elsősorban a célcsoportok reakcióira, gondolkodásmódjára ható) is volt. Először is, megvizsgálták az összes statisztikai adatokat. Sok területen nincs is statisztika, így szükség volt arra, hogy összevessék a való életben folyó fejlesztéseket és a kvantitatív (számszerű) tanulmányokat, hogy a szakirodalom miben ért egyet és hogyan alkalmazható ez Spanyolországban. A Spanyol Nemzeti Bank és a kártyakibocsátók adataira támaszkodtak, de nem nyilvános statisztikákra is szükség volt.

Mire megjelent a tanulmányuk, nem tetszett annak végkövetkeztetése, ezért a továbbiakban a szabályzó szervek nem hoztak nyilvánosságra adatokat. Holott ők, a tanulmány készítői nem akartak előítéletet, nem akarták megjósolni a szabályozás hatását, csupán azt, hogy előre fel kell becsülni a következményeket, így kell megbizonyosodni a hatásokról.

A kutatás során arra jutottak, hogy a legtöbb költség közvetlenül merült fel, de sok más költség is felmerült az externáliákkal összefüggésben pozitív vagy negatív értelemben. A gazdaság látható vagy nem látható részének hatása van az egész gazdasági életre. Ráadásul a nem látható költségek sokkal nagyobb hatással vannak a gazdasági életre, mint a nyilvánosak.

A módszertant több különböző tekintetben próbálták megvizsgálni. A hivatalos statisztikák a megállapodás után az egyes kártyák esetében először a hitelkártyáknál mutattak emelkedést, sőt némit a betétinél is az elején.

Spanyolországban a gazdaság 15 évig igencsak fejlődött. Az euró bevezetésétől kezdve 4%-os növekedés volt egészen 2008-ig. Ez sok mindent magával vonz, tehát a fizetési módok is fellendültek. Ennek ellenére a bankkártyák kevéssé fejlődtek. Spanyolországban sok a bankkártya, sok a POS, jelentős az infrastruktúra. 70 millió kártya volt forgalomban, miközben 45 millió lakója van Spanyolországnak. A kártyákat sokfelé használták, ennek ellenére az EU átlag alatt van a spanyol kártyahasználat.

Az infrastruktúra fejlesztés tehát nem hozott akkora hasznot, mint remélték a beruházás kezdetén. A POS-on lehet lemérni a sikert, hiszen a POS forgalom is nőtt 2006-tól 2008-ig, a tranzakciók tekintetében 100 milliárd eurós forgalom bonyolódott le, amikor elindult a megállapodás. Nőtt a gazdaság, így azt kellett megvizsgálni, milyen hatással volt a gazdasági tevékenység, mennyire rugalmas volt a készpénz és a kártyák használata, hogyan fejlődött eközben a GDP.

Ezek azt mutatták, hogy a rugalmasság - a GDP növekedés mértékét leszámítva - az összes tranzakció ügyelt száma rögtön csökkenésnek indult, ami korlátozta az ügyleteket. Amikor legmagasabb volt a gazdasági fellendülés 2008-ban, akkor Spanyolországban 17%-kal nőttek az ügyletek 89 milliárdtól 94 milliárdig. Az utolsó évben, amikor még megjelentek a hivatalos adatok, az összes kártyaforgalom 3%-kal csökkent. A gazdasági növekedés bár 4% volt, de nem nőttek az ügyletek ugyanennyivel, hanem 1,5%-kal csökkentek. Kumulálással (göngyöléssel) 5,5%-kal csökkentek, az egész időszakra 20%-kal! Ez nem a válsághoz köthető, hiszen a csökkenés már előtte megindult, hanem annak következménye, hogy milyen negatív hatású volt a szabályozás.

Ami hatott még, az a növekedés különbsége, bár ez nem jelentős. Spanyolországban azonban kevés tranzakciót folytatnak, miközben kiterjedt a hálózat. A megállapodás előtt 45 esetben használta a bankkártyáját egy ügyfél egységnyi idő alatt, amely felment az azt követő években 50-re, de az EU átlag közben 50-ről 70-re nőtt.

Attól az évtől kezdve, hogy a piaci szabályozás elindult, minden egyes kártyatranzakció átlagértéke csökkent. A szabályozás évében 52 euró volt ez az érték, mely 2006-ra 44-re esett vissza. Ahol ezt a technológiát használják, ott az egységnyi költség csökken, amikor nő az ügyletek volumene, így csökkenthetők az árak. Ezt a növekedést korlátozta a szabályozás.

Szintén beszámolt a professzor még egy érdekes területről, melyet tanulmányoztak. Az elektronikus kereskedelem terén nagy volt a növekedés technológiai fejlődésnek köszönhetően. Ez megváltoztatja a fizetési módokat. Az általános kereskedelem jelentős mértékben megnőtt. A megállapodáskor ez a terület alig érte el az 500 milliárd eurós forgalmat. Jelenleg ez már 4-szerese lett, 2000 milliárd eurót ért el. De ez a fejlődés a technológia miatt volt. Az összes ügylet 1/4-ede annak köszönhető, hogy létrejött az elektronikus kereskedelem. Régen vásárolt az ember a kereskedőtől közvetlenül, ma már elektronikus úton történik a fizetés. Erre a területre is volt negatív hatása a szabályozásnak. Az elektronikus tranzakciók növekedése ugyanis csökkent a 4%-os gazdasági fejlődés éveiben. Tehát nem köthető a válsághoz. A recesszió 2009-ben kezdte éreztetni a hatását, de ez már előtte is negatív volt.

A bankközi jutalék csökkentése 58,5%-kal csökkent átlagosan 1,55%-ról 0,64%-ra, ez megmutatkozott a bankok haszonkulcsában is, több mint 3 milliárd eurótól estek el ilyen módon. A kereskedői jutalékkal 51,3%-kal csökkent 2006-2010 között átlagosan az 1,52%-ról 0,74%-ra. 2,749 milliárd eurót nyertek a kereskedők. Semmi nem bizonyítja, hogy a kereskedők a csökkentett díjakat továbbadták volna a fogyasztóknak, hanem növelték az árrést, hogy csökkentsék a válság káros hatásait, átszervezéseket bonyolítsanak le, belső problémáikra találjanak megoldást.

Az eredeti cél az árak leszorítása és az árak csökkentése volt. Az innováció is cél volt, de ez sem teljesült.

A kibocsátó bankok fogyasztóknak felszámított jutalékai növekedtek. Eleinte csak kétféle jutalék, a kártya kibocsátási, illetve kártya fenntartási jutalék, de ma már más jutalék is előfordul, amelyet a kutatás során nem vettek figyelembe.

A kereskedők megtakarítottak 2 milliárd eurót tisztán a bankközi jutalékból, a fogyasztók azonban semmit nem éreztek ebből, sőt a bankok fel is emelték a díjakat. Tehát a bankközi jutalék csökkentése 2,305milliárd eurójukba került a fogyasztóknak, ők fizették meg ennek árát. Ez vitán felül áll, a kártya kibocsátásával és fenntartásával kapcsolatos költségeikben a bankok 80%-a kompenzálta azt a csökkenést, amit a bankközi jutalék terén elszenvedtek. De más jutalékok, kamatlábak, sőt más termékekkel kapcsolatban is vizsgálhatnánk az összefüggéseket és akkor más eredményekre jutnánk: még nagyobb fogyasztói költségnövekedéssel szembesülnének. Spanyolországban az EU átlagnál 3%-kal több kamatot kell fizetni az euróért, holott az eurózónában szinte azonos ennek a tételnek az összege.

A kereskedők megtakarítását semmilyen társadalmi előny nem követte, s a megállapodásban kitűzött egyéb célok sem teljesültek. Az innováció terén a technológiai újítások elmaradtak, a versenyképességet sem sikerült ösztönözni. Éppen ezért a végkövetkeztetés az, hogy a bankközi jutalékok csökkentése egyértelműen ártott a fogyasztóknak, felemelte a banki jutalékokat, ezekből a növekedés több mint 50%-ot terhelt a kártyabirtokosokra. És ez további 80%-os növekedést eredményezett, egyéb költségtételekkel még többet. A fogyasztók drága árat fizettek ezért az intézkedésért!

A fogyasztók tehát nem látták a hasznát az intézkedésnek, a jutalékok megemelkedtek, még a hitelkártyák kamatára is kihatott, ahogy a használat díjára is.

A megállapodás megváltoztatta a 4 szereplős rendszer működését. Mivel felbolydult a rendszer, ez kihatással volt a versenyhelyzetre és az innováció sem tudott fokozódni. Eltorzult a működési rend, felborult az egyensúly a 4 fél között. Nagyon fontos ez a hatás, nevezetesen hogy ez a kikényszerített szabályozás csökkentette azt a folyamatot, amelyben a készpénzt felválthatná a kártyahasználat. Például a feketegazdaságra részesedése megnőtt az egész gazdasági tevékenységben. A kártyák működése nyomon követhető, de ez nem mondható el a készpénzről, Ez tehát nagyban kedvez a törvénytelen kereskedelemnek. Spanyolországban nem sikerült növelni a bevételt, nőtt az államháztartási hiány, költségvetési kiigazítások kerültek sorra, melyek a társadalombiztosítási juttatások rovására mentek. A feketegazdaság erősödött, s az intézkedés más rendszereket is érintett, például a szociális rendszer működésére is káros hatással volt.

A professzor előadása után a sajtó jelenlévő képviselőinek kérdéseire is válaszolt. Ennek során megemlítette, hogy az ügyletek az e-kereskedelemben nőttek a fejlődés miatt, de évközi viszonylatban mindig csökkentek az előző év azonos adatához képest.

A kereskedők költségei eleinte csökkentek, később azonban a kisebb a volumen, a kisebb kereslet miatt a növekedés elmaradt. Közvetett hatások keletkeztek, a feketegazdaság erősítése. A hatások súlyosabbak voltak mint a 2005-ös megállapodás hatásai. Most Spanyolországban sokkal szabályozatlanabb a piac, mint volt és még magasabb adókat vet ki a kereskedőkre és a fogyasztókra a kormányzat. Még többet kell fizetni a kártyákért is. A kereskedelem évente 10%-kal zsugorodik, melyben a recesszió is szerepet játszik, de a téves döntések miatt is.

A POS terminálok száma az első években egyre növekedett, épp Spanyolországban van a legtöbb POS a lakosság számához viszonyítva, de azt sokkal kevésbé használják ki az EU átlaghoz képest. A lebonyolódó befektetések teljesítménye nem kielégítő. Más országokhoz képest magas a költség, nem tesz eleget a kívánalmaknak.

A megállapodás kötése úgy zajlott, hogy a 3 nagy kártyatársaság a legfőbb kereskedelmi áruházakkal írta alá a megállapodást. A kártyatársaságok súlyosan megbánták, hogy engedelmeskedtek a kormánynak, az ő kereskedésük most rosszabbul működik. A beavatkozás minden megtakarítás ellenére újragondolásra szorul. Más megoldásokkal kell számolni, hogy jobb legyen a fogadtatása az elektronikus fizetéseknek, az emberek szívesebben vásároljanak.

Arra a kérdésre, hogy milyen szórások mutatkoztak meg a kereskedői jutalékokban, a professzor azt válaszolta, hogy a vizsgálat átlagokra, középértékre vonatkozott. Vannak eltérő jutalékok a különféle ágazatokban, sőt a kereskedő típusától függően ágazaton belül is, pl. egy nagy áruház sokat értékesít, nagyobb jövedelemre tesz szert, így ott kisebb a jutalék. Ahol kisebb a bevétel mértéke, ott több a kereskedői jutalék és mások a kedvezmények. A bankközi jutalék az összes bankot figyelembe veszi, de a kereskedők körében más számok érvényesülnek. Gustavo Matías professzor példaképpen elmondta, hogy minimum az élelmiszeriparban tapasztalható jelenleg, ahol az átlag 0,4% a betéti és 0,75% a hitelkártyára. A szauna, a masszázs, a kaszinó, a szabadidős tevékenységek 2% vagy még nagyobb lehet, 4-szerese az élelmiszeripari átlagnak. Az autópálya díj esetében ugyanakkor például kisebb, ahogy a nyilvános parkolók esetében is. A csökkentés célja volt az üzleti volumen felélénkítése. A parkolókban, autópályákon több millió ember fordul meg évente.

Arra a kérdésre, hogy volt-e felső határa a kereskedői jutaléknak, az előadó úgy válaszolt, hogy a szabályozás határok közé szorította a kis és a nagyvállalkozásokra megállapított jutalékokat éves szinten 2005-2010-ig. 2006-ra már csökkent, 2007-re, 2008-ra szintén határvonalat húztak, fokozatos csökkenéssel. Az AMEX-ről szólva, ez a kártyatársaság többet számít fel. Míg átlagosan 1,5%-ról 0,75%-re esett vissza a jutalék, az AMEX 3,4 - 4 %-os jutalékot állapított meg.

A Bankkártya.hu kérdésére válaszolva a professzor megemlítette, hogy a kereskedőknél képződött megtakarításban csak a bankközi jutalék csökkentése van benne, nem számoltak tehát a kereskedői jutalék csökkentése miatti egyéb banki költségnövekedések kompenzáló hatásairól.

Arra a kérdésre, hogy a kormány tudatában van-e a szabályozás káros következményeinek, a professzor úgy válaszolt, hogy igen, a spanyol kormány tisztában van vele, hogy ez a megállapodás hátrányos következményekkel járt. Nincs olyan projekt jelenleg, mely a jutalék további csökkenése irányába hatna. Többféle érdek feszül egymásnak és gyakorol nyomást a minisztériumokra, hogy tovább szabályozzák a rendszert. Általános bankközi jutalékot szabályzó projekt nincs.

Ahol meg lehet figyelni a hatást, az Brüsszel, ahol folyamatban van egy olyan projekt, mely csökkenteni próbálja a bankközi jutalékot a határokon átívelő tranzakciók vonatkozásban, és ha ez sikeres lesz, akkor precedens lesz a nemzeti jutalékokra nézve is. A hatóságok megkeresték a bankokat és minisztériumokat az egyes országokban. Erről a 2012-es ún. Bankkártyás, internetes és mobilfizetésről szóló Zöld könyv szól, melynek véleményezésében sok érintett szervezetnek nem volt lehetősége részt vennie, vagy egyáltalán értesülnie, hiszen a határidő csak 1 hónap volt. Ezért késve tudták csak megküldeni a bizottságnak a véleményezésüket. A Zöld könyv attitűdje, hogy a nagykereskedelemnek kedvezzen, ezért csökkenteni kívánja a bankközi jutalékot. A Bizottság rögeszméje, hogy vissza kell szorítani a bankközi jutalékokat, mintha nem is létezne a fogyasztó által megfizetett díj, a kereskedői költségek, vagy a hitelkamatok. Ez a szabályozás ráadásul árt a bankoknak is: rossz helyzetbe kerülnek, ezért élnek a lehetőségükkel, hogy áthárítsák a hatást a fogyasztókra.

A Bizottságot tehát ez az egyetlen elem érdekli, mely nem is az egyetlen költségtétel ráadásul. A feketegazdasággal nem foglalkozik, vagy a bankközi jutalék adókra vetített hatásaival. Pedig egyértelmű az összefüggés a feketegazdaság és az elektronikus fizetések között: magas, 0,8%-os (0% és 1% között ez magasnak számít) a GDP-hez viszonyított feketegazdaság aránya az elektronikus fizetés mértékével (számával) arányosan. E tekintetben kiemelkedő az Egyesült Államok, ahol a készpénz mindössze 50%-ot tesz ki az összes fizetésből.

Az EU-ban a GDP 3%-kal, a foglalkoztatottság 2%-kal lenne magasabb, ha visszaszorítanák a feketegazdaságot. Mivel az EU kétszer akkora készpénzt használ, mint az Egyesült Államok, így a feketegazdaság is magasabb. Még a feltörekvő országokkal szemben is el vagyunk maradva. Ezekben az országokban nincsenek banki hálózatok, így a technológiai fejlesztés lehetővé teszi, hogy a fizetésben megszakítsuk a kapcsolatot a bankkártyák és a bankok között. Ma már ez nem feltétlenül szükséges, hiszen már nem csak a bankrendszer fogja lebonyolítani ezeket a fizetéseket, hanem például a mobilszolgáltatók, amelyek versenyre kelhetnek a bankokkal a feltörekvő gazdaságokban.

A teljes tanulmány, mely a fenti tárgyú kutatásról készült, az alábbi linken át érhető el (angol nyelven):

http://mpra.ub.uni-muenchen.de/43097/

Gustavo Matías Clavero professzor elektronikus levélcíme: gustavo.matias (AT) uem.es